A régóta várt fellendülésről a Nemzeti Statisztikai Hivatal második negyedévről szóló jelentése számolt be, amelyet a múlt héten hoztak nyilvánosságra. A hivatal adatai szerint a brit gazdaság a második negyedévben 0,6 százalékos növekedést produkált az első negyedévhez képest, és 1,2 százalékosat a tavalyi év második negyedévéhez képest. Az átlagos 0,6 százalékos növekedés volt megfigyelhető például a szolgáltatási szektorban, amely már csak 0,2 százalékkal marad el a 2008-as válság előtti értéktől. A szolgáltatási szektor mellesleg a brit gazdaság egyik húzóágazata, mintegy nyolcvan százalékát teszi ki a teljes gazdaság teljesítőképességének. A szolgáltatás mellett az építőipar 0,9 százalékos, a termelőágazat pedig 0,4 százalékos növekedést könyvelhetett el. Ez a két ágazat dupla recesszión ment át 2008-at követően, így a növekedés ellenére az építőipar még mindig több mint 16 százalékkal marad el a válság előtti értéktől, a termelőágazat pedig közel 10 százalékkal. A számokat összeadva az látszik, hogy a gazdaság több mint 3 százalékkal teljesít rosszabbul, mint a gazdasági válság előtti időszakban, ami viszont már sokkal jobb érték, mint a válság kezdetén tapasztalt több mint 7 százalékos visszaesés.
Bár ez még távolról sem a Kánaán, mégis jelentős fordulat ahhoz a stagnáláshoz képest, amely a brit gazdaságot az elmúlt években jellemezte. A gazdasági növekedés megindulásának természetesen politikai következményei is vannak. Míg az év elején olyan nagy volt az elégedetlenség David Cameron miniszterelnökkel szemben, hogy a toryk fejében megfordult a leváltás lehetősége is, mára fordult a kocka. Ahogyan a Daily Telegraph írja helyzetértékelésében: „a tory képviselők sorban állnak, hogy a Downing Street 10 kertjében sütögessék burgerüket, és pár percet teljesen új, erős vezetőjük társaságában töltsenek”.
A számok természetesen bizakodással töltötték el George Osborne pénzügyminisztert, aki kifejtette, hogy „Nagy-Britannia bírja idegekkel; ragaszkodunk a tervünkhöz, a brit gazdaság ugyanis elindult a javulás útján”. A számok – nemcsak a növekedést előrevetítő, hanem a költségvetés számai is – Osborne-t igazolják, aki korábban ragaszkodott ahhoz, hogy Nagy-Britanniának megszorításokra van szüksége a nagymértékű eladósodottság miatt.
Bár a távoli jövő nem tűnik ennyire vidámnak, a közeljövő miatt optimisták lehetnek a konzervatívok, akiknek a soraiban az is felmerült, hogy a választások előtt fél évvel kirakják a liberálisokat a kormányból, „profiltisztítás” céljából. A liberálisok ugyanis nehéz ballasztnak bizonyulhatnak a következő választások előtt. A diákok által a kormányba emelt Liberális Demokraták olyan népszerűtlenné váltak ebben a szavazói csoportban, hogy a Daily Telegraph számításai alapján, ha csak a 24 év alattiak szavazhatnának, akkor a toryk elsöprő többséget szereznének a parlamentben, a liberálisok pedig mindössze egy helyet.
Nehéz helyzetben van Ed Balls árnyék-pénzügyminiszter, aki hosszú időn keresztül hangoztatta, hogy a megszorítás politikája nem vezethet sikerre. Balls az elmúlt hónapban visszakozott, elismerve, hogy szükség lehet a közkiadások csökkentésére. Mindezek fényében a Labournek óriási szüksége van arra, hogy a párt közelgő őszi konferenciáján ütőképes gazdasági koncepcióval álljon elő, különben elveszíthetik a lendületet a torykkal szemben, akik éppen kezdenek magukhoz térni az elmúlt évek megpróbáltatásait követően.
Kellenek a bevándorlók
2013. 08. 09. (XVII/32)
