hetilap

Sötétített ablakú buszok szállították augusztus 14-én hajnalban a szabadon engedett palesztin foglyokat a gázai övezet határán fekvő Erec átkelőponthoz, valamint a ciszjordániai Ramallahba. A gesztus megosztotta az izraeli közvéleményt, amely már a Gilád Sálit kiszabadításáért adott több mint ezer palesztin terrorista elengedését is nehezen emésztette meg. Most azonban minden ellentételezés nélkül, a jószándék jeleként szabadulhat több lépésben 104 palesztin, akik közül több tucatnak vér tapad a kezéhez.
A ramallahi ünnepségen rokonok és barátok fogadták a foglyokat. A kiszabadult palesztinok többsége az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy nem bánt meg semmit, és ha gyilkolt is, azt szabadságharcosként, nem pedig terroristaként tette. Egyedül az 1993-ban rablógyilkosságért elítélt Szalah Mugdad nyilatkozta azt, hogy nem hisz már az erőszakban. Mugdad húsz éve vasrúddal vert agyon egy 76 éves izraeli biztonsági őrt, mielőtt kifosztott egy hotelszobát, ahonnan egy színes tévével távozott.
A foglyok elengedése ellenére a felek mérsékelt várakozással néznek a tárgyalások újrakezdése elé. A megbeszélések a nyilvánosság teljes kizárásával zajlanak, még a találkozók helyszínét és időpontját sem közlik, nem beszélve a napirenden szereplő témákról. Egy korábbi megállapodás értelmében csak John Kerry ad tájékoztatást a sajtó számára, sem az izraeliek, sem a palesztinok nem kommentálják – legalábbis elméletben – a tárgyalásokat. A hírzárlat nem erősíti a közvélemény bizalmát az újabb megbeszélések előtt. „Kilenc hónapot adtunk magunknak arra, hogy megpróbáljunk elérni valamit a palesztinokkal – mondta Mose Jaalon izraeli védelmi miniszter. – Oslóban 20 évvel ezelőtt kezdtük először, hogy megpróbáljuk lezárni a 120 éve zajló konfliktust.”
A védelmi miniszter szavai tükrözik az izraeli közvélemény szkepticizmusát a béketárgyalások iránt. Jaalon – aki Benjamin Netanjahu váratlan hétvégi sérvműtétje idején néhány órára átvette a miniszterelnöki megbízatást is – úgy látja, hogy az esélyeket csak rontja az, hogy a tárgyalásokat egy újabb nemzetközi delegitimációs kampány előzte meg Izrael ellen. A Jerusalem Postnak név nélkül nyilatkozó kormányzati forrás szerint a miniszterelnök úgy véli, hogy egy palesztin állam demográfiai okokból előnyös lehet Izrael számára. A zsidó állam így demokratikus formában meg tudná védelmezni eredeti identitását. Reális veszélynek látják azonban azt, hogy a palesztin állam „olyan formát ölt, mint amit ma látunk Gázában, vagyis Irán érdekszférájába tartozva a terrorizmust támogatja Izraellel szemben. Ezt nem engedhetjük meg magunknak” – állította a kormánytisztviselő.
A külső nyomás ellenére Netanjahu hozzájárult ahhoz, hogy újabb építkezések kezdődjenek azokon a településeken, amelyeket Izrael egy esetleges területi rendezés után is meg kíván tartani.
Könnyen lehet azonban, hogy a béketárgyalások csak az időnyerést szolgálják, mielőtt ősszel elkezdődne a régóta emlegetett szíriai beavatkozás. Az izraeli sajtó szerint erről tárgyalt a héten Jeruzsálemben Martin Dempsey amerikai vezérkari főnök a műtétje után otthonában lábadozó Netanjahuval. A Debka biztonságpolitikai hírportál már a tervezett beavatkozás állítólagos forgatókönyvét is nyilvánosságra hozta (lásd keretes írásunk). Dempsey szerint az Egyesült Államok tisztában van a szíriai felkelők között megtalálható szélsőséges erőkkel, de úgy látja, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot azokkal a mérsékelt csoportokkal, amelyek alapjai lehetnek a „felszabadított Szíriának”.

A szíriai menetrend

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek