hetilap

Horvátország 22 éve döntött úgy, hogy kiválik a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból. Míg Szlovénia esetében a kiszakadás szinte fegyveres konfliktus nélkül történt, addig Horvátország több mint öt évig véres háborút vívott a nemzeti függetlenségét veszélyeztető Szerbiával.
A háború lezárását követően déli szomszédunk egyszerre koncentrált az újjáépítésre és az Európához való csatlakozásra.
A Horvátország felé támasztott uniós követelmények egyrészt ugyanazok voltak, mint más tagjelölt országok esetében
(maastrichti kritériumok, demokratikus jogállam, az emberi jogok és különösen a nemzeti kisebbségek védelme stb.), másrészt speciális feltételként jelent meg a Szlovéniával való területi viták rendezése, valamint a háborús bűnösök kézre kerítése és nemzetközi felelősségre vonása. A hosszú, közel tízéves tárgyalási folyamat végén 2011. december 9-én Jadranka Kosor (HDZ) horvát kormányfő aláírta Brüsszelben a csatlakozási szerződést.
A kormányváltást követően az új miniszterelnök, Zoran Milanovic (SDP) nagyon erőteljes kampányt kezdett az unióhoz való csatlakozás mellett. Milanovic köz­életi pályafutását a külügyminisztériumban kezdte, majd 1996 és 1999 között a brüsszeli NATO- és EU-misszió tanácsadója volt. Híressé vált mondása, a „Tito jobb volt, mint Tudjman” (a horvát jobboldal egykori köztársasági elnöke) nemcsak borzolta a horvát közvéleményt, hanem egyben nosztalgiával is fordult az állampárti idők felé, amikor még működtek a gyárak, és mindenkinek volt munkája.
Milanovic tehát az a horvát politikus, aki egyszerre elkötelezett az erőteljesen nacio­nalista horvát baloldaliság és az Európai Unió érdekeinek a képviseletében. A miniszterelnök tevékenysége döntően befolyásolta a 2012. január 22-én lezajlott országos referendum érvényességét és eredményességét: az „Egyetért-e Ön azzal, hogy Horvátország az Európai Unió tagjává váljon?” kérdésre a horvát választópolgárok 43,2 százaléka válaszolt, és a válaszadók 66,27 százaléka voksolt igennel. A feltűnően alacsony részvételi arány egyszersmind kifejezi a horvát nemzet ellenállását az Európai Unióval szemben. Területi szempontból azt mondhatjuk, hogy a magyar határhoz közelebb eső Szlavónia és a távoli Dalmácia az a két országrész, ahol az euroszkeptikusok nagy része él.
A szlovén határ melletti területek, Zágráb és környéke, valamint Isztria és a Kvarner inkább támogatta az uniós csatlakozást.
Horvátország uniós tagságával járó legfontosabb következmény, hogy Magyarország és Horvátország között megszűnt a vámellenőrzés, csak az úti okmányok vizsgálata maradt meg. Ugyanakkor Szerbia és Bosznia-Hercegovina felé szigorításokat vezetnek be: csak vízummal léphetnek be Horvátországba a szerbek és a bosnyákok. Ez érzékenyen érinti azokat, akik eddig is az Adriára jártak nyaralni, vagy a horvátokkal kereskedtek. A határok megerősítésére jelentős uniós támogatás vehető majd igénybe.  
Az adriai tengerpart várhatóan hatalmas fellendülés előtt áll. Komoly beruházások, projektek indulnak a turizmus fejlesztése, az egészségmegőrzés és a wellness területén. Az ingatlanok iránti kereslet sem fog csökkenni: folyamatban van az úgynevezett. legalizációs eljárás, amely során az addig törvénytelennek ítélt tulajdonszerzéseket és építkezéseket a horvát hatóságok jóváhagyják. A Magyarország és Horvátország közötti hagyományosan jó kapcsolat még erősebb lesz: fokozatosan leépítenek minden jogi és bürokratikus korlátot, amely eddig a közös gazdasági kapcsolatokat nehezítette.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek