Bár meteorhullás nem először történik, a mostanit néhány tény mégis különlegessé teszi: a már említett óriási méretén kívül például az, hogy ez az első eset, amely miatt emberek százai sebesültek meg; a meteorok ugyanis mindeddig szerencsésen kikerülték a lakott területeket, és többnyire az óceánban, a sarkvidéken vagy – mint a tunguzi – a tajga kellős közepén landoltak. Igaz, most sem a milliós urali városba csapódtak a darabjai, „csupán” a repülő ablaküvegek okoztak tömeges sérüléseket. Az is újdonság, hogy hála a széles körben elterjedt autós kameráknak, gazdagon dokumentált eseményről beszélhetünk – hiába, Tunguz óta sokat változott a világ…
A világsajtót már bejárta a hír, hogy február 15-én reggel egy meteor robbant fel Cseljabinszk közelében, körülbelül 20 km magasságban. A NASA szakértői szerint a meteor súlya mintegy 10 ezer tonna volt, a robbanás ereje pedig 500 kilotonna; a detonáció miatt épületek rongálódtak meg és ablakok törtek ki. Különleges véletlen egyébként, hogy pár óra eltéréssel egy másik – 2012 DA14 nevű – aszteroid is elszáguldott a Föld mellett: „Évekig várunk valami eseményre, aztán kettő is történik egyszerre” – jegyezte meg a New Scientist munkatársa, Jacob Aron. A tudósok szerint a látszat ellenére nincs összefüggés a két jelenség között. A csillagászok emlékeztetnek arra, hogy 2036-ban várható az Apophis aszteroida érkezése; Bill McGuire, a University College London vulkanológus professzora, a természeti katasztrófák szakértője pedig egyenesen így sommázza a helyzetet: „Armageddon nincs lefújva, csak elhalasztva”.
Az oroszokat az a kérdés is élénken foglalkoztatja, vajon hogyan lehetséges, hogy rakétaelhárító rendszerük néma maradt, azaz egy majd’ 17 méter hosszú, saját becslésük szerint 10 ezer tonnás test észrevétlenül surranhatott át a légvédelem radarjai között. A szakemberek magyarázata szerint ez a rendszer alapjában véve nem alkalmas arra, hogy időben reagáljon a világűr felől érkező testekre – főleg, ha azok ennyire alacsony szögben érkeznek, mint az uráli meteor.