hetilap

A német szélsőjobb egyik fő bázisa Dortmund, amelynek Dorstfeld nevű kerületét tulajdonképpen sajátjukként tartják számon a német neonácik. Az új dortmundi rendőrkapitány, Norbert Wesseler és a nordhrein-westfáliai belügyminiszter, Ralf Jäger másfél hónappal ezelőtt ugyanakkor úgy döntöttek, gátat szabnak a „vonulgatásoknak”, és betiltották a „Nemzeti Ellenállást”, valamint két másik bajtársi szövetséget. Az időpont is jelképes volt: akkor történt mindez, amikor a náci fiatalok Lengyelország 1939. szeptember elsejei megszállásának évfordulóját készültek megünnepelni. A három legerőszakosabbnak ismert szervezet tagjai természetesen nem hagyták annyiban a dolgot, a „Die Rechte” nevű, újonnan alapított neonáci párthoz kötődően máris új formában működnek tovább.
A „Nemzeti Ellenállás” volt vezetője, Dennis Giemsch, aki azóta a Die Rechtében is fontos tisztséget tölt be, már az új típusú szélsőjobboldalt képviseli. A fogorvoshallgató „civilben” átlagos egyetemi diák, de az interneten uszító hangnemű cikkeket ír,  és népszerűvé tette a keleti Ruhr-vidéken az „Autonóm Nacionalistákat” (AN). Az AN tagjai a német Alkotmányvédelmi Hivatal szerint főként olyan fiatal neonácik, akik tudatosan a baloldali autonóm mozgalmak mintáját követik megmozdulásaik során. A klasszikus skinhead típus számukra nem vállalható – kapucnis pulóvert hordanak, fekete baseballsapkát, palesztin sálat és napszemüveget.
A rendőrség és a szakértők szerint az új generáció jóval veszélyesebb és könyörtelenebb, mint elődeik. „Ma egy neonáci nyugodtan megeszi a török kebabot, majd elmegy, és megveri a bevándorlókat” – állítja Johannes Radke újságíró, aki több mint egy évtizede kíséri figyelemmel a német szélsőjobboldalt. „Azt mondják, tegye mindenki azt, amit akar, addig, amíg a szívében náci marad.”
Ezek a fiatalok külsejükben sem hasonlítanak elődeikhez: divatos sportcipőket hordanak, márkás viharkabátokat, és a Twitteren kommunikálnak egymással. Angol szlogeneket használnak a tüntetéseiken, ami évtizedeken keresztül tabu volt a szélsőjobboldali körökben. „A náci szféra avantgardjainak tartják magukat. Sokkal professzionálisabbak, mint néhány részeg, bunkó skinhead – és jóval veszélyesebbek is” – magyarázza Radke.
Veszélyességük mértékére és elterjedtségükre csak az úgynevezett Zwickau sejt felszámolása mutatott rá. Ők voltak azok, akik hét év alatt kilenc embert öltek meg – legtöbbjük török származású volt –, egyiküket éppen Dortmundban. A sejt létezésére csak akkor derült fény, amikor két tag­juk öngyilkos lett egy meghiúsult bankrablás után (Botrány a német titkosszolgálatnál. Hetek, 2012. július 5.). Akcióik felhívták a figyelmet arra, hogy a neonáci szféra már nem korlátozza működését csak egy-egy területre, egész Németországra kiterjed a tevékenységük. A Zwickau sejt lebukása még annak a lehetőségét is felvetette, hogy az egyetlen szélsőjobboldali párt, az NPD működését is betiltsák. Ők azonban nagyon vigyáznak arra, hogy ne sértsék meg a német törvényeket, amelyek tiltják a náci szimbólumok használatát, illetve büntetik a holokauszt tagadását és Hitler nyilvános támogatását. Az AN ilyen „apróságokkal” nem foglalkozik.
Dortmund polgármestere, Ullrich Sierau szerint a város azért lett a neonácik  főhadiszállása az ország nyugati részén, mert úgy gondolták, ez egy „megtört város”: félmillióan élnek itt, és a régióban itt a legmagasabb a munkanélküliség. 2012 első felében 131 bűncselekményt követtek el Dortmundban a szélsőjobboldali militánsok.
Egy egykori neonáci névtelenséget kérve hajlandó volt megosztani tapasztalatait a német sajtóval. Ő maga soha nem lépett be az AN-be, de többször lakott általuk fenntartott lakásokban. Elmondása szerint a neonácik módszeresen előkészítik támadásaikat bárki ellen, aki szembe mer szállni radikális álláspontjukkal. Legtöbbször utánozzák a magánnyomozók módszereit: tanulmányozzák a célpontokat, kifürkészik a tartózkodási helyeket, és fényképeket készítenek az ellenfeleikről, hogy az arcokat a nevekhez párosíthassák. Közülük többen nem dolgoznak, és jól élnek az általuk vehemensen támadott demokratikus állam nyújtotta segélyekből, valamint a szimpatizánsok által nyújtott támogatásokból. „Képesek fegyvert is szerezni más országokbeli kapcsolataik által, például Bulgáriából vagy Svájcból. Ha kell valami, könnyen meg tudják oldani, hogy áthozzák a határon.”
A szeptemberi dortmundi razzia e jelenség felszámolását célozta meg. A rendőrség sűrítette a járőrök számát a csoport tagjai által lakott területeken, de más intézkedéseket is megtettek a város vezetésével együttműködve. A lámpaoszlopokat például speciális anyaggal vonták be, amely megakadályozza a (szélsőséges) plakátok elhelyezését. Dortmund híres „U-tornyára” pedig – amely egy 1920-as években épült felhőkarcoló, tetején egy kivilágított U betűvel és óriási kijelzőkkel – a következő üzenetet írták ki: „Én, a torony, mindig azt gondoltam, hogy a nácik nem menők.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek