Ritkán fordul elő ma már, hogy kimozduljon otthonából, ám a múlt héten tíz év után először tiszteletét tette a Bundestagban egy konzervatív pártrendezvényen, ahol állva tapsolva ünnepelték a képviselők. Barátai és ismerősei szerint harmincnégy évvel fiatalabb második felesége kihasználja elesett állapotát, hogy sem beszélni, sem járni nem tud egy 2008-ban bekövetkezett elesés után, amelynek során súlyos agysérülést szenvedett. Már arról is szólt a fáma, hogy mivel Maike Kohl-Richter nem enged nővéreket sem a házba, ezért a német újraegyesítés szimbolikus alakja magányos, és barátai attól tartanak, hogy ez az állapot lassan az élettel vívott küzdelem feladásához vezethet.
A kritikusok szerint nem lehet tudni, hogy Kohl felesége hogyan használja majd fel azt a hatalmat, hogy együtt élhet a német történelem szimbolikus alakjával, és valószínűleg ő lesz az, aki utolsó szavait is hallani fogja. Többen utalnak arra, hogy akár az is megtörténhet, ami a korábbi szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt esetében, aki élete végén házasodott össze Brigitte Seebacher történésszel. Brandt halála után felesége magánbeszélgetéseikre való utalásokkal igyekezett átformálni a volt kancellár gondolatainak, illetve politikájának értelmezését, és ezekkel az utalásokkal lehetetlen volt vitatkozni még akkor is, ha sokan úgy gondolták, hogy Seebacher tévesen értelmezi a vitás kérdéseket.
Helmut Kohl nem része a mindennapi beszédtémáknak Németországban, most azonban újra fókuszba került, ugyanis éppen harminc éve, 1982. október 1-jén választották kancellárrá. A jubileum apropóján a volt kancellár elhagyhatta múltjának dokumentumaival telezsúfolt oggersheimi házát, hogy találkozzon azokkal, akik ma csinálják a politikát Németországban és Európában.
Kohl megragadta a lehetőséget, hogy bátorítsa a jobbközép párt tagjait: ne adják fel, hanem ragaszkodjanak a látáshoz az egységes európai fizetőeszközről. „Meg kell őriznünk Európát, és tovább kell erősítenünk. A konzervatívoknak küzdeniük kell Európáért.” Mindezek mellett arra kérte a képviselőket, hogy legyenek türelmesebbek Görögországgal, és igyekezzenek segíteni, hogy az eurózóna tagja maradhasson.
Angela Merkel szeptember 28-án szólalt fel a Kohl tiszteletére rendezett ünnepi rendezvényen a Német Történelmi Múzeumban. A német kancellár mellett George W. Bush korábbi amerikai elnök, John Major korábbi angol miniszterelnök és Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő videoüzeneteit is lejátszották, akik mind a volt kancellárt méltatták. Juncker szerint Kohl nélkül ma nem létezne az euró. Merkel beszédében elmondta: az európaiak „boldogságuk nagy részét” Kohlnak köszönhetik, és az euró nemcsak közös fizetőeszköz, de „gazdaságilag, politikailag és szimbolikusan” az európai egységet testesíti meg. Kohl kancellár is felszólalt röviden. Megköszönte a szónokoknak a megindító szavakat, és kifejezte, hogy „tovább szeretnénk dolgozni Európa egyesítésén. Engedjék, hogy kihasználjuk az időt.”
Angela Merkel egy másik beszédével váltott ki igazán nagy nemzetközi visszhangot a rendezvény napján, amikor az iszlám iránti tolerancia szükségességét hangsúlyozta. A 80 milliós Németországban 4 millió muzulmán él, és Merkel szerint német honfitársainak azért is toleránsabbnak kellene lenniük feléjük, mivel az iszlám Németország szerves része. A kancellár úgy véli, hogy az embereknek különbséget kellene tenniük a fundamentalista szélsőségesek és a vallás között, az iszlám és az iszlamizmus között, amelyek különböző fogalmak. A német muzulmánok szerinte nem azonosultak a közelmúltbeli zavargásokkal, amelyeknek során Szudánban egy német nagykövetségre is behatoltak fundamentalista tüntetők. Merkel az után váltott erre a mérsékelt látásmódra, hogy két évvel ezelőtt a bevándorlók kérdése körül kirobbant vitában azt nyilatkozta: a német multikulturális nézőpont teljes mértékben csődöt mondott.
2012. 10. 05. (XVI/40)
