„Szinte vakon vívjuk a terrorizmus elleni harcot 2001 óta – figyelmeztetett Coughlin. – Nem vesszük ugyanis figyelembe azt, hogy létezik egy szervezet, amely az ENSZ után a második legnagyobb nemzetközi és kormányközi testületként az iszlám világ mind az 57 országát és 1,6 milliárd embert képvisel. Ez a szervezet befolyásosabb, mint a Varsói Szerződés volt annak idején, háromszor népesebb, mint az Európai Unió, és négy kontinensen képes érvényesíteni az akaratát.
A helyzet mégis az, hogy miközben ők pontosan ismernek bennünket, mi szinte a létezésükről sem tudunk. Ez veszélyes és kiszolgáltatott helyzetet okoz a nyugati világ számára.”
Az OIC-vel kapcsolatban az érzékcsalódást részben az okozhatja, hogy bár a szervezet 1969-ben jött létre, több mint harminc éven át kevés eredményt tudott felmutatni. Az ezredforduló után azonban az iszlám világ vezető államai – Egyiptom, Törökország és Szaúd-Arábia – új tartalommal töltötték meg a szervezetet. 2005-ben egy tízéves cselekvési programot alkottak, 2008-ban pedig elfogadták az OIC új alapokmányát.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »