Az aranyat hajszolók többsége perui, közülük is leginkább az őslakosok, azaz az inkák utódai között terjed az aranyláz. Tömegesen tódulnak le Peru egyébként ritkán lakott, trópusi éghajlatú részére, az Amazonas-medencébe, ahol a bővizű folyók partjai kecsegtetik sikerrel őket. A vállalkozás illegális és veszélyes: a kalandorok többnyire olyan mérgező és természetkárosító anyagokkal dolgoznak mint a higany, és mindennaposak a konfliktusok egymás között, a legálisan működő bányákkal, a helyiekkel, valamint a rendőrséggel is.
A perui kormány számára nagy problémát jelent a néhány éve tartó trend, mivel az illegális aranybányászat súlyos károkat okoz a nemzeti parkok szomszédságában húzódó területen. A folyók és a bennük lévő halak telítődnek higannyal, a valaha paradicsomi partot pedig gyakorlatilag megskalpolják a bányászok, hatalmas gödröket, krátereket és széthordott, felforgatott földet hagyva maguk után. Ráadásul ha a hatóság felfedez egy illegális bányásztelepet, radikális eszközökhöz kell folyamodnia. „A rendőrség dinamitot használ a bányakutak felrobbantásához. Ez az egyetlen módja, hogy meggyőződjenek róla, hogy teljesen megsemmisültek” – nyilatkozta júliusban Jose Luis Aguirre, egy helyi vezető.
A helyiek és a Nyugat most az új kormánytól várja a kérdés megoldását, ami nem lesz egyszerű. A becslések szerint Peru délnyugati részén, a Madre de Dios régióban 50 ezer önkéntes bányász tevékenykedhet. Ezek az emberek többnyire teljesen nincstelenek, és foggal-körömmel ragaszkodnak munkájukhoz, amely törvénytelen, de legalább többé-kevésbé biztos jövedelmet nyújt a számukra. Luis Otsuka szakszervezeti vezető a következőt üzente a kormánynak: „Hozzanak koporsókat és hullazsákokat is, mert a bányászokat innen nem viszik el élve. (…) Soha nem fogjuk hagyni, hogy ellopják a munkánkat.” Az aranyláz emellett a helyi korrupt vezetőket is elkapta, akik nem ritkán maguk is több illegális bányatelep birtokosai, így egyáltalán nem érdekeltek a felszámolásban. „Tudom, hogy vannak itt a helyi vezetésben is olyanok, akik érintettek a korrupcióban. Találtunk olyan ügyészt is, akinek megvan a saját aknája” – jegyzi meg a BBC riportjában Jose Luis Aguirre. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy titokban a hivatalos engedéllyel rendelkező nagyobb bányák is vásárolnak aranyat a törvényen kívüli aranymosóktól, és azt saját termékükként adják tovább külföldre. Azoknak sincs könnyű dolguk, akik legalizálni szeretnék bányászvállalkozásukat. „Már négy éve beadtam a környezeti jelentésemet a Bányászati Minisztériumnak, és még mindig nem értékelték ki. Ülnek rajta” – panaszkodik egy érintett.
Eközben a perui civilek országszerte tiltakoznak a Conga Project, Peru eddigi legnagyobb bányászati vállalkozása ellen, amely hivatalosan tetőzné be a déli terület kizsákmányolását, amennyiben meghosszabbítanák az érintett társaságok bányászati engedélyét. A legutóbbi tiltakozó rendezvényen a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel, és hárman életüket vesztették.
Első áldozat
A klasszikus aranyláz – amelyet 1848 és 1855 közé datálnak – els áldozata éppen az a svájci pionír volt, akinek a földjén felfedezték az els kis aranyrögöket. A mai Sacramentótól 70 kilométerre északkeletre fekv Coloma egyik fŐrészmalmánál, a John Sutter tulajdonában álló Sutter’s Mill egyik vízkereke alatt bukkant a brigádvezet a csillogó kövekre. Megmutatta ket fnökének, aki rosszat sejtve próbálta titokban tartani a dolgot. Az aranylelet híre azonban hamar kiszivárgott egy újságírónak köszönheten, aki kihasználva a lehetséget, aranyásó felszerelések árusításába fogott, s reklám gyanánt egy üvegcse aranyat a magasba tartva járta San Francisco utcáit. A marketing hatására gyakorlatilag a város teljes lakossága a lelhelyhez vándorolt, ezzel beteljesítve John Sutter végzetét. A vállalkozót addigra munkásai már rég elhagyták az aranyláz bŐvöletében, az új kalandorok pedig betelepültek a földjeire, és ellopták mind a termést, mind az állatokat – maga teljesen elszegényedett.
2012. 09. 07. (XVI/36)
