A hetvenes évek óta legmélyebb gazdasági krízisét átélő Portugáliában 15 százalékos a munkanélküliség, és az előrejelzések szerint a gazdaság további 3 százalékos gyengülése várható ez év végéig. A bevezetendő megszorító intézkedések ellen nem ritkán utcai demonstrációkon tiltakozik a lakosság. Egy masszív tüntetés hatására épp e hét elején vonta vissza a kormány a társadalombiztosítási járulék emelésére tett javaslatát. Az így kialakuló hiányt természetesen más forrásból kell fedezni, ami ugyancsak nem tesz jót az egyébként is agonizáló gazdaságnak. A helyzet olyannyira komoly, hogy a kormány egyik minisztere némiképp provokatív módon azt tanácsolta: a munkanélküliek kényelmi zónájukat elhagyva, az ország határain kívül keressék számításaikat.
Pontosan ez az, amit a portugálok Angolában jelenleg tesznek. Az afrikai ország gazdasága Európáéval ellentétes irányban halad. 2002 és 2008 között az olajban, arany-, gyémánt- és rézlelőhelyekben gazdag Angolára átlagosan 15 százalékos gazdasági növekedés volt jellemző. Az elmúlt években bekövetkezett átmeneti hanyatlás után a gazdaság újra növekedésnek indult. Angola, amely 1975-ben vívta ki függetlenségét, a hosszan pusztító polgárháborút követően ma a szubszaharai Afrika gazdaságilag harmadik legerősebb országa.
Az Angolában élő portugálok száma a hivatalos és mértéktartó adatok szerint a tavalyi évben meghaladta a 100 ezret. Az országban regisztrált külföldi cégek 38 százaléka portugál, messze megelőzve ezzel a kínaiakat. A főváros, Luanda darukkal és felhőkarcolókkal tarkított, dinamikus fejlődést sugalló képét is portugál építőipari cég alakítja.
A portugálok számára Angola több szempontból is vonzó. Egyrészt a több évszázados gyarmatosítás alatt kialakult gazdasági és kulturális kapcsolatok, másrészt a hivatalosan használt portugál nyelv miatt. A kivándorolt portugálok leginkább az építőiparban, a bankszektorban, valamint informatikai és telekommunikációs cégeknél helyezkednek el.
„Nem szégyen ide jönni – kezdi az ötvenkét éves Luis Riberio, aki két éve nyitott pizzériát a fővárosban. – Az angolai kormány csak megfelelő önéletrajzzal rendelkező személyeket keres, meghatározott munkára. Többnyire profi képzettségűeket, magas jövedelemért. A nyelv is számít. A kommunikáció nagyon fontos, ha magas pozícióban van valaki, és napi szinten kell beszélnie a munkásokkal… Valóban egyre több portugál jött ide az elmúlt években, de nemcsak a rossz otthoni gazdasági körülmények miatt, hanem mert ma Angoláé a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága.”
A dinamikusan fejlődő gazdaság ellenére ma Angolában a munkanélküliség meghaladja Portugáliáét, mintegy 26 százalékos, és az országban égbekiáltó a szociális egyenlőtlenség. Ez alapján úgy tűnhet, hogy a helyi és a külföldi munkavállalók közötti konfliktus lehetősége adott. Ennek ellenére az együttélés békés.
Mialatt a portugálok Angolába emigrálnak, a pénz éppen az ellenkező irányba áramlik. Az angolai elit Portugáliában fektet be, és luxusvillákat vásárol Lisszabonban. Az egyik vezető angolai befektető Isabel dos Santos, a harminchárom éve regnáló, idén augusztusban újabb öt évre megválasztott hetvenéves José Eduardo dos Santos elnök lánya. Afrika egyik leggazdagabb asszonyának számos érdekeltsége van a portugál bank- és energiaszektorban, a médiában és telekommunikációban.
„Az angolaiaknak van pénzük, és nekünk erre van szükségünk” – elmélkedik José Luis Souse, egy nyomda társtulajdonosa, aki négy éve érkezett Luandába. „Ők Portugáliában fektetnek be, és máshol is a világon. A portugálok nem rajonganak ezért, de nekik van pénzük, nekünk pedig nincs.”
2012. 09. 28. (XVI/39)
