Amikor Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában a fiatalok az utcára vonulnak tüntetni, gyakorlatilag saját szüleikkel konfrontálnak. Ezek a sokgyermekes, ötvenes, hatvanas éveikben járó emberek ugyanis többnyire jómódban élnek – a fiatalok költségén. A Bertelsmann Alapítvány felmérése szerint a generációk közötti jogegyenlőség ebben a régióban különösen alacsony. A 31 ország adatait vizsgáló kutatásból kiderül, hogy a görögöknél a legnagyobb az egyenlőtlenség, ők állnak az utolsó helyen, de Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban sem sokkal jobb a helyzet: ezek az országok a 28., 24. és 22. helyen végeztek.
A Der Spiegel három pontban foglalja össze a generációk közötti egyenlőtlenségek legfőbb okait: munkanélküliség, munkajog és adósságterhek.
Dél-Európa térségében a munkaerőpiac összeomlása jóval komolyabban sújtotta a fiatalokat, mint az idősebbeket. Görögországban és Spanyolországban a 25 év alattiak több mint fele munkanélküli, és ez kétszerese az idősebb korosztályban mért adatoknak. Dél-Olaszország egyes részein pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Míg a korosabb spanyolokat és olaszokat munkahelyükön különböző munkajogi törvények védik az elbocsátástól, a fiatal dolgozók 60 százalékával csak ideiglenes szerződést kötnek, ami semmilyen védelmet nem biztosít a számukra. Az elemzések szerint a pénzügyi mentőövekkel járó terhek és kockázatok is jobban sújtják az ifjú nemzedéket, olyan adósságokkal és kötelezettségekkel, amelyek csak hosszú évek múlva fognak megszűnni.
A kialakult helyzetért nem csak a bankok vagy a politikusok a felelősek. Az idősebb generáció tagjai között ugyanis sokan érdekeltek voltak a hibás rendszer fenntartásában, ezért tudatosan is támogatták azt. Görögországban például majdnem minden családban volt olyan személy, aki köztisztviselőként profitált az államgépezet pazarlásaiból, a spanyol nagycsaládosok pedig tömegesen vettek fel jelzáloghitelt, mély válságba döntve ezzel országukat. Olaszországban az olyan politikusok, mint Silvio Berlusconi, szintén az idősebb lakosság körében találták meg megbízható bázisukat, a volt miniszterelnök a visszatérést fontolgatva is őket környékezné meg régi trükkjeivel. A nyugdíjasok szavazatai pedig könnyen eldönthetik a választásokat.
Miért nem állnak ki keményebben a jogaikért a fiatal európaiak? A szomorú igazság az, hogy ezzel abba a kézbe harapnának bele, amelyik őket is eteti. Az olasz, görög, spanyol fiatalok nagy része ugyanis – és ez a férfiakra jellemző igazán – a viharos időkben a szülői házban húzza meg magát. A jelenség ráadásul nem új keletű, hiszen már évek óta olvashatunk a harmincas-negyvenes olasz férfiak „hotel mamma” szindrómájáról, amiből a válság előtti időben sem akartak kinőni.
Nyugat-Európa sem lehet nyugodt: a közeljövőben például Németországot is elérheti ez a generációs válság. A Merkel-féle kormánykoalíció ugyanis nemrég vitt keresztül egy olyan „nyugdíjgarancia” nevű intézkedést, amely akkor is biztosítja az idősebbek jövedelmének szinten maradását, ha a fiatalok körében jelentős fizetéscsökkentést kellene végrehajtani. A Kiel Institute szerint mindez 18 milliárd euróba kerülhet majd az államnak – ennyit érnek tehát a nyugdíjasok szavazatai a következő választásokon.
2012. 08. 24. (XVI/34)
