Castro több mint három évtizedes aktív hatalomgyakorlást követően 2008-ban vonult vissza betegségére hivatkozva, ez azonban nem jelentett akadályt, hogy az államsajtó a továbbiakban többoldalas cikkekben adjon teret nézeteinek – ha már az élőbeszédtől önmegtartóztatásba vonult.
Az elmúlt hetekben azonban feltűnően tömören adja közre észrevételeit. A kurta, rejtélyes és következetességre nem túlzottan törekvő cikkekben olykor a régi szép idők pályatársait emlegeti fel: adott esetben a 15 éve halott egykori kínai vezetőt, Teng Hsziao-pinget („Azt mondotta ő: Kuba büntetést érdemel – neve ne is említtessék”), a szintén elhunyt Erich Honecker volt keletnémet vezetőt („az általam ismert legforradalmibb német”), a névtelenségre és megvetésre kárhoztatott néhai szovjet pártfőtitkárt („pár hörpintésnyi vodkáért eladta a lelkét”). Mindezt megelevenedő és csapongó nosztalgiával, bár a Castrótól megszokott, konfliktusokra kihegyezett mondandó sokszor túl homályos, vagy a megidézett célszemély túlságosan is halott, hogy a csatabárdot kellően előáshatná szavaival.
Egy-egy röpke írás erejéig Fidel Castro tolla elidőzik a jógázás mellett többek között akár a gazdálkodás témáján is, a zárszóban nyíltan felfedve néhány kipécézett növény pontos tápértékjellemzőit vagy különös gyógyhatásuk mibenlétét – így adva valódi fordulatos befejezést az amúgy politikai témát feszegető tárcáknak.
Castro március óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, amikor is XVI. Benedek pápa látogatása alkalmából tűnt fel egy videofelvételen, meglehetősen törékeny, még a járáshoz is gyenge egészségi állapotban. Orvosi vélemények szerint a volt elnök, jóllehet már nem elég összeszedett, hogy igazi, élőszavas elmélkedésekre ragadtassa magát, arra szemlátomást nem készült még fel, hogy felhagyjon a beszéddel.
2012. 06. 29. (XVI/26)
