Nem lélegezhetnek fel a spanyolok, hiába érkezett meg villámgyorsan a segítség egyre nehezebb helyzetbe került bankjaik számára.
A pénzpiac ugyanis nem hagyja megtéveszteni magát – hiába fognak euró-milliárdok beáramlani a mediterrán ország bankjainak megmentésére, a befektetők mégis csak rekord magasságú, 6,9 százalékos kamattal hajlandók megvásárolni a madridi kormány újabb államkötvényeit. Az Expansión nevű gazdasági szaklap máris azt vetíti előre, hogy a spanyolok számára megszavazott 100 milliárd eurós mentőöv nem lesz elég, és rövid időn belül újabb pénzinjekcióra lesz szükség.
Egy másik ok a piac szkepticizmusára, hogy a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő újabb 18 spanyol bankot minősített le azzal az indokkal, hogy nem rendelkeznek megfelelően stabil anyagi bázissal, vagy túl sok hitelt helyeztek ki az építési szektorban, amelynek mélyrepülése megnehezítheti e hitelek behajtását. Ebből is nyilvánvaló, hogy a spanyoloknak adott segítség nem nyújtott megfelelő megoldást az eurózóna problémájára. Sőt, felbátorította a görögöket is, akiket az unió igen szigorú megszorításokra igyekszik rávenni. A spanyoloknak ugyanis anélkül szavazták meg az első segélycsomagot, hogy konkrét megállapodás született volna a feltételekről. Ennek megfelelően a spanyol kormány arra számít, hogy nem kötelezik majd szigorú megszorításokra, ám erre igen kevés az esély.
Az eurózónán belül azonban nem ez az egyetlen akut probléma. Olaszországból is egyre aggasztóbb hírek érkeznek, a Monti-kormány is csak 6,3 százalékos kamat mellett tud pénzhez jutni a piacról. A hétvégén már az osztrák pénzügyminiszter is arról nyilatkozott, hogy az olaszok lesznek a következők, akik beállnak majd a tőkeinjekciókra várók sorába. Az olasz gazdaságnak természetesen nem segített a közelmúltban bekövetkezett földrengéssorozat sem, ám nem fogható kizárólag a természeti katasztrófára, hogy a piac egyre drágábban hajlandó csak kölcsönadni a Monti-kormánynak.
Az újabb olasz „fekete hétfő”, amikor az államkötvények kamata a kritikus 6 százalék fölé ugrott, arra mutat, hogy megjelentek a „keselyűk” is az olasz gazdaság egyre felhősebb egén. A spekulánsok, azaz a „hedge-fundok” egyre nagyobb összegeket fektetnek be az olasz és a spanyol tőzsdén, arra számítva, hogy a krízist nem sikerül majd megoldani, így az államkötvények kamatai egyre emelkedni fognak. Ezzel azonban még inkább leszálló ágba taszítják az amúgy is egyre életképtelenebb gazdaságokat, amelyekben két dolog növekszik stabilan: a munkanélküliség és az államadósság. Ez utóbbi Olaszországban a bruttó hazai termék 120 százaléka, és túllépte a 2000 milliárd eurós határt.
Angela Merkel számára egyre nehezebb feladatot jelent az eurózóna válságának kezelése. Az Il Sore 24 Ore című olasz gazdasági lap szerint már nem sokáig lehet figyelmen kívül hagyni a költségvetési szigorra érkező reakciókat. A lap szerint Merkel „nem megy sokra, ha figyelmen kívül hagyja a görögök dühét, a spanyolok megsértett büszkeségét és a francia és olasz aggodalmakat”.
A görög kritikusok mellett ugyanis az olaszok hangja is egyre hangosabb, akik azért bírálják a német kancellárt, mert nem hajlandó beadni a derekát az eurokötvény kibocsátására. Ezzel ugyanis meg lehetne könnyíteni a nehéz helyzetbe került gazdaságokban az államadósság megfékezését. Az eurokötvény, amelyet az eurózóna tagállamai közösen bocsátanának ki, költségvetési megszorítások nélkül tudna újabb tőkeinjekciót csatornázni a meggyengült gazdaságokba, és a kockázatot is közösen viselnék a gazdaságilag erős tagállamok a gyengékkel. Nem is csoda, hogy a német közvélemény – és ennek megfelelően Merkel is – stabilan ellenáll a kényszernek, a németek viszont egyáltalán nem hajlandók tovább finanszírozni a más tagállamokban hatalmas hiányt generáló, pazarló költségvetési politikát. A legújabb felmérések szerint egyébként a németek kétharmada szívesebben látná Görögországot az unión kívül, és közel harmaduk maga is kilépne az egységes Európából.
Nemcsak a németek szkeptikusak, a britek is egyre szorosabban összevont szemöldökkel figyelik a kontinensen történő eseményeket. Egy nemrég elvégzett online közvélemény-kutatás szerint, amelyet a The Times készített, a britek 49 százaléka szeretne azonnali népszavazást az unióról, és 33 százalékuk mondja azt, hogy a közeljövőben sort kellene keríteni rá. Lord David Owen korábbi külügyminiszter nemrégiben megjelent könyvében arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unióban elfoglalt pozícióról való népszavazás akkor is elkerülhetetlenül bekövetkezik jövőre, de legkésőbb 2016-ra, ha az eurózóna nem omlik össze. Ha pedig összeomlik, azonnal népszavazást fognak követelni a polgárok. Ennek során két fő kérdésre keresnék a választ: hogy Nagy-Britannia a szűkebb eurózóna helyett egy tágabb európai piacnak legyen-e a tagja, illetve hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak, annak potenciális lehetőségével, hogy belépjen a közös fizetőeszközt alkalmazó országok sorába.
Lord Owen úgy véli, hogy az első kérdésre a legvalószínűbb válasz az „igen”, míg a másodikra adott szavazatok irányát nagyon nehéz megjósolni. Az a lényeg, hogy a kormány semleges maradjon a kérdésben, és kövesse a kinyilvánított népakaratot – írja Owen. A volt külügyminiszter szerint abban az esetben, ha mindkét kérdésre nemmel válaszolnak a brit polgárok, akkor teljesen ki kell lépni az unióból.
George Osborne pénzügyminiszter csütörtökön a BBC-nek adott interjújában elmondta: amennyiben az eurózóna tagállamainak krízise abba az irányba terelné az Európai Uniót, hogy olyan területeket központosítson, amelyeket ma még az egyes nemzetek maguk irányítanak, egy ilyen döntés ratifikálása előtt mindenképpen népszavazást tart a kormány – ezt törvénybe is iktatták.
Három hónap maradt
Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetje szerint is kevesebb mint három hónapja maradt az eurózónának, hogy megoldást találjon az egyre súlyosabban jelentkez válságra. A CNN-nek adott interjújában Lagarde az ismert tzsdemogul, Soros György korábbi hasonló kijelentését kommentálva elmondta: az eurózóna felállítása idbe tellett, és ez a felépítési idszak túl hosszan húzódik el. Soros június elején nyilatkozta, hogy a német gazdaság szre gyengülni fog, ami azt váltja majd ki, hogy a német közvélemény nem támogatja tovább Merkelt a megment szerepben. Soros szerint a költségvetési megszorítások mellett sokkal inkább a gazdasági növekedés elsegítésére kellene fókuszálni, ez jelentené a hosszú távú megoldást.
2012. 06. 15. (XVI/24)
