Az olasz miniszterelnök utolsó napja vegyes érzelmekkel telt: híveinek egy csoportja lelkesen harsogta, hogy „Silvio, Silvio!”, máshol azonban a politikust a tömeg a „pojáca” és „maffiózó” gúnyneveket skandálva hurrogta le. Egy ellenzéki politikus egyenesen „Felszabadulás napjá”-nak nevezte lemondásának napját, több közösségi oldalon pedig a miniszterelnök távozásának megünneplését szervezték. Hatalmas tömeg várta az állami rezidencia előtt utolsó megjelenését, a rendőrségnek valahogy vissza kellett tartania a sipítozó, köpködő és ordibáló tömeget az anarchiától. A leköszönő kormányfő pedig, hogy kikerülje az ordítozó tömeget, egy hátsó ajtón szinte „elmenekül..”
Silvio Berlusconi számára a lemondás egy 17 éves politikusi pályafutás végét jelenti. Közel 8 évig volt Olaszország élén, és ezzel a második világháború óta az ország leghosszabb ideig hivatalban álló miniszterelnöke. Bár háromszor is megválasztották (1994, 2001, 2008) miniszterelnöknek, és kormánya legalább 51 bizalmi szavazást is túlélt, a gazdasági válság végül megtörte hatalmát. A parlamenti többséggel még utoljára megszavaztak egy megszorítócsomagot, majd benyújtotta lemondását. Utódja Olaszország volt európai uniós biztosa, Mario Monti közgazdász, aki szakértői kormányt készül alakítani.
A 75 éves Berlusconi az üzleti világból indult. A politikai kampányaiban azzal érvelt, hogy a sikeres nagy cégek vezetése felkészítette őt az ország vezetésére is. Eleinte éjszakai klubokban és luxushajókon való énekeléssel szerzett némi hírnevet magának. Majd jogot végzett, és elindult a vállalkozói pályán. A politikába csak 1993-tól kapcsolódott be, amikor megalapította a „Forza Italia”, magyarul „Hajrá Olaszország” nevezetű jobboldali pártját, a nevet amúgy a AC Milan focicsapat indulójából kölcsönözte. Pártjával együtt egy évre rá hatalomra is jutott, de nagyon rövid időn belül meg is buktak. 2001-ben újra kormányfő lett, de a 2006-os választásokat ismét elvesztette. 2008-ban azonban visszatért és – bár a Forza Italia időközben nevet változtatva a Szabadság Népe nevet vette fel –, egészen november 12-ei lemondásáig miniszterelnök maradt.
Politikai pályafutása alatt rendszeresen bekerült a médiába furcsa megjegyzései és protokollal kapcsolatos baklövései miatt. Egyszer Németországban, amikor az Angela Merkel kancellárasszonnyal való tárgyalásra érkezett, a kocsiból telefonálva szállt ki. Merkel barátságosan várta, hogy köszönthesse az olasz kormányfőt, Berlusconi azonban a telefonjára mutogatva hátat fordított a bejáratnak, és röpke nyolc perc alatt befejezte a telefonbeszélgetést, miközben mindenki rá várt. Végül Merkel asszony föladta, és besétált az épületbe. Az Európai Parlamentben pedig az őt bíráló Martin Schultz német szocialista frakcióvezetőnek megjegyezte, hogy remekül játszatná egy épp akkor készülő olasz filmben egy náci kápó szerepét. Máskor pedig kijelentette magáról, hogy ő „a politika Krisztusa”, mert mindenkiért feláldozta magát, bár a politizálás nélkül is jól meg tudna élni.
Berlusconi folyamatosan lekötötte a média figyelmét sorozatos nőügyeivel is. Annak ellenére, hogy a nőcsábász politikus nagypapa korú, nem mondott le az újabb hódításokról. Több plasztikai műtétet és hajbeültetést is vállalt, hogy fiatalosan nézzen ki. Persze erre is megvolt a magyarázata: „Egy miniszterelnöknek szépnek kell lennie.” Hosszú listát lehet összeállítani azoknak a nőknek a nevével, akik a Berlusconival való valamilyen kapcsolatuk révén bekerültek a hírekbe. A szeretői modellek, színésznők és táncosnők, de leginkább prostituáltak. Volt, akiknek a kormányfő politikai pályát is ajánlott saját pártjában. Egyik szeretője a Forza Italia képviselője lett, a legsikeresebbnek azonban Mara Carfagna számít, aki topless modellből és táncosnőből lett esélyegyenlőségi miniszter Berlusconi kormányában. Sőt, ebben a pozíciójában túl is élte jótevőjét.
Az olasz kormányfő bunga-bunga partikként elhíresült orgiáin több híres embert is lefotóztak, például Mirek Topolanek cseh miniszterelnököt. Felmerült az is, hogy fiatalkorú prostituáltakat rendelt a partikra, de ezt a vádat ő tagadta. Berlusconi amúgy kétszer házasodott, mindkét feleségével húsz évig volt házas mielőtt elváltak. Második felesége, aki színésznőként kis költségvetésű filmekben játszott, és egyes hírek szerint korábban sztriptíztáncosnő volt, tavaly vált el tőle arra hivatkozva, hogy férje a tudta nélkül elment egy 18 éves modell születésnapjára. Azt is kifogásolta, hogy Berlusconi a külseje alapján választott néhány fiatal politikusnőt az európai parlamenti jelöltek listájára. Egy az interneten is megnézhető kampányvideó jól jellemzi a politikust. A női kórus lelkesen énekli Berlusconi kampánydalát, amelynek szerényen a következő a refrénje: „Hála az égnek, hogy van Silvio.” Egy interjúban így beszélt magáról: „Nem vagyok szent. Ezt mindenki tudja.” „Jobb, ha az ember a szép nőket szereti, mintha meleg” – tette hozzá másik alkalommal. Két házasságából egyébként öt gyermeke született, akik ma nagy üzleti birodalmának aktív tagjai.
Berlusconi megjegyzése, miszerint a politika nélkül is jól él, nem túlzás, hiszen a Forbes magazin szerint Olaszország harmadik leggazdagabb embere (a világranglistán pedig a 118. helyen áll). Családi vagyonát több mint kilenc milliárd dollárra becsülik. Berlusconi tulajdonában van több óriáscég, a média-, a bank- és a sportszektorban is. Nagyrészt az ő kezében van Olaszország vezető reklámcége, nagy részesedése van a legnagyobb olasz kiadóvállalatban, a legnagyobb bankban és biztosítótársaságban, valamint filmgyártó cégben is. Az AC Milan, Olaszország egyik legsikeresebb futballcsapata is Berlusconi tulajdonában áll. A legnagyobb cége a Mediaset, amely három nemzeti tévécsatornát, újságokat és egy kiadót is magába foglal, ezzel ő az olasz nemzeti televíziós szektor egyik kulcsembere. „Berlusconi birtokolja a média legnagyobb részét, azt íratja magáról, ami számára kedvezőbb és kellemesebb” – mondta el a Heteknek Ruben Pisetta, 21 éves olasz fiatalember, aki a Garda-tó környékén lakik.
Bár a leköszönő elnök ígéretet tett arra, hogy megszünteti részvételét a Mediaset óriáscégben, ezt sohasem tette meg. Nem alaptalan tehát az a mondás Olaszországban, hogy lehetetlen úgy élni, hogy valaki semmit se fizessen egy Berlusconi tulajdonában lévő cégnek.
Berlusconi az évek során több száz alkalommal kapott bírósági idézést vádlottként. Az elhangzott vádak a maffiával való együttműködés, könyvelési csalás, korrupció, adócsalás és rendőrök és bírók megvesztegetése volt. Cégeivel kapcsolatban is kivizsgálták, és néhányszor már nagyon közel állt ahhoz, hogy elítéljék, de bizonyítékok híján rendszeresen végeszakadt az ügyeknek. Többször azért kellett lezárni a pert, mert lejárt a törvény által megszabott határidő. Érdekes módon ezt a törvényt Berlusconi kormánya vezette be. Ő maga az olasz bírói rendszert „rákos daganatnak” nevezte, és hozzátette, hogy büszke az általa hozott hasznos változtatásra. Berlusconi saját számításai szerint 2500 bírósági meghallgatáson vett részt, és 174 millió eurót fizetett ügyvédeknek. Jelenleg is folyik több pere, például azért, mert egy szeretőjével kapcsolatban azzal vádolják, hogy még kiskorú volt, amikor szexuális szolgáltatásaiért fizetett, majd hivatali pozíciójával visszaélve elérte a lány szabadon bocsátását a rendőrségi őrizetből. „Minden kétséget kizárva én vagyok a legtöbbet zaklatott ember az egész világ és az emberiség történelmében” – mondta magáról a bírósági ügyeivel kapcsolatban.
2011. 11. 18. (XV/46)
