Meglehetősen ijesztő volt, amit az elmúlt héten Londonból láttunk. Sokkolták az események a brit közvéleményt?
–ŰAzt hiszem, mindenkit megdöbbentett az, hogy ilyen megtörténhet Londonban. A rendőrség nem tudta megvédeni – legalábbis az első két-három napban – az emberek és az értékek biztonságát, ezért mindenképpen felelősek az események eszkalációjáért. A lassú reagálásban az is közrejátszott, hogy éppen a nyári szabadságolások ideje volt. A valódi sokkot azonban az okozta a társadalomban, hogy miként tudott az erőszakhullám ilyen gyorsan szétterjedni. Ha megnézzük a zavargók életkorát, tizenévesekről, sőt nyolc-tíz évesekről van szó. A káosz mellett, ami keletkezett, ennek a generációnak, a fiatalságnak a viselkedése okozta a megdöbbenést.
Több különböző magyarázat született, hogy miért törtek ki zavargások. Ön mit gondol, mi volt a legfőbb tényező?
–ŰAzt hiszem, hogy a harag, düh és a frusztráció az, ami ebben a társadalmi rétegben most megnyilvánult. Tévedés azt gondolni, hogy ezek a fiatalok egy párthoz tartoznak, vagy ugyanolyan politikai beállítottságúak. Sem a társadalom, sem a kormány nem vette figyelembe igazán ezt a társadalmi csoportot. Ennek a rétegnek nem volt önbecsülése, és ez az évek során felnövekedett bennük, csak éppen senki sem vette észre. Így most nem is kellett hozzá egy konkrét ok, ami miatt lázongani kezdtek, vagy ami indokolta volna a betöréseket. Egyszerűen csak nyomás nehezedett rájuk, amely „szabadesésben” eszkalálódott, ez adott ürügyet sokuknak, hogy dühödten és frusztráltan törjenek-zúzzanak az utcán. Az a lövöldözés, amely Tottenhamben történt, megmaradhatott volna egyszerű rendőrségi intézkedésnek is.
Sok helyen komoly fosztogatások is történtek. Ezeknek is a frusztráció volt az oka?
–ŰA fosztogatások alkalmi jellegűek voltak, a helyzetet kihasználva olyanok követték el, akik többnyire egymást utánozták, sokszor minden konkrét cél nélkül. Amikor például megtámadtak egy buszt az egyik kerületben, máris ugyanaz ismétlődött egy másik kerületben. Megszólalásig hasonló módon zajlottak az események Manchesterben, Birminghamben vagy Bristolban is.
David Cameron miniszterelnök is az utcai bandákat okolta a kialakult helyzetért, mivel jól szervezettek, sok közülük kábítószer-csempészettel foglakozik. Ön mennyire látja súlyosnak ezt az új jelenséget?
–ŰNem hiszem, hogy ez új jelenség lenne. Csak most jött a felszínre az, amit ezek az emberek az elutasításuk miatt évek alatt a társadalom részéről tapasztaltak. Ami történt, ébresztő vészjelzés az emberek és a közösségek számára. A legrosszabb azok számára volt, akik közvetlen szemtanúi voltak a rablásoknak és fosztogatásoknak. A kormánynak sok tennivalója lesz, hogy ez még egyszer ne ismétlődjön meg. De láttunk olyan közösségeket is, akik összefogtak, hogy eltakarítsák a romokat, ez például pozitívum. Új vonása volt viszont a zavargásoknak – a fiatalok nagy száma mellett – az, ahogy a résztvevők egymással kommunikáltak. A BlackBerry SMS-üzeneteinek használata például az események begyorsulását eredményezte, és azt, hogy sokan egymást utánozták az akciók során.
Sok minden történt az elmúlt hónapokban Nagy-Britanniában, ami bizalomvesztést okozott: a News of the World-lehallgatási botrány, a költségtérítési botrányok a kormányban, amelyek a rendőrséget is érintették, nem is beszélve a brit elit tagjait érintő folyamatos morális skandalumokról. Mit gondol, helyreállíthatók ezek a károk?
–ŰTudom, hogy sok negatív szalagcím jelent meg, de nem hiszem, hogy ez bizalomvesztést okozott volna. Ahogy vannak negatív hírek, vannak pozitívak is. Három hónapja rendben zajlott le a királyi esküvő, néhány hete probléma nélkül folytak le az egy év múlva kezdődő olimpia előünnepségei. Mindegyik tökéletes biztonsági intézkedések között, nem volt semmi nehézség vagy probléma. Szerintem minden városnak és országnak megvan a maga problémája, de nem tartok attól, hogy ez hosszú távon negatívan befolyásolná London megítélését a világ közvéleménye előtt. Ami történt, az London bizonyos negyedeiben zajlott. Rosszkor jött, a nyári időszakban, de mostanra minden visszaállt, és az élet a megszokott módon megy tovább.
Ön szerint a jövőben vészhelyzet esetén várhatók korlátozások a BlackBerry, Twitter, Facebook és más közösségi oldalak használatában vagy más, keményebb eszközök (vízágyú, gumilövedék, könnygáz) bevetése a rendőrség részéről?
–ŰAzt hiszem, hogy nagyon óvatosaknak kell lennünk ezeknél a döntéseknél. A kormánynak láthatónak kell lennie, és reagálnia kell, de nem hiszem, hogy kijárási tilalom bevezetésére lenne szükség. Vízágyúkat most nem vetettek be, bár régebben alkalmazták ezeket is, például Észak-Írországban. Úgy vélem, hogy nagyon komolyan meg kell fontolni, mielőtt döntenek ezek nagyobb mértékű használatáról. A mi országunk olyan civil társadalom, ahol a rendőrség a bűnüldözést sem vaskézzel gyakorolja. Nálunk a történtek ellenére erős a bizalom a társadalomban a rendfenntartók felé. A hatósági intézkedéseinek megerősítéséről pedig a közösségeknek kell maguknak dönteniük, de ezek hatását is végig kell gondolni.
2011. 08. 19. (XV/33)
