Az Obama-időszakot jellemző kelet-európai kiábrándulás éles ellentétben áll a szeptember 11-e utáni évek lelkesedésével. George W. Bush Kelet-Európát mint a „készségesek koalíciójának" a támogatóit példaként emelte a „régi Európa" - elsősorban Franciaország és Németország - elé.
„Obama kezdetben nem nagyon figyelt Európára, de az utóbbi időben visszahozta a washingtoni térképre Nyugat-Európát, mert úgy érzi, hogy nagy világpolitikai terveihez szüksége van európai támogatásra, még akkor is, ha erről a támogatásról időnként kiderül, hogy nem sokat ér" - fogalmazott forrásunk, aki szerint viszont Kelet-Európából legfeljebb Lengyelország lehet érdekes Obama számára. „Magyarország lehetett volna a térség kapcsolódási centruma Amerika felé, de ez az idő már elmúlt, alighanem visszahozhatatlanul. Sokatmondó üzenet, hogy a varsói csúcson meg sem próbáltak változtatni a merev formális protokollon, és nem adtak választási lehetőséget Budapestnek, hogy ki képviselje az országot a találkozón, a köztársasági elnök vagy a tényleges hatalmat gyakorló miniszterelnök. Korábban Washingtonba mindig a miniszterelnököt hívták meg, ha érdemi dolgokról akartak tárgyalni."
Michal Baranowski lengyel történész szerint Kelet-Európában méltánytalannak tartják, hogy Washington a kommunizmus elleni küzdelemhez hasonlítja az „arab tavasz" eseményeit, jóllehet ezekben az országokban a felkeléseket szinte semmilyen demokratikus folyamat nem előzte meg, és nem egyértelmű az sem, hogy a fordulat után demokratikusabb rendszerek jöttek-e létre.
2011. 06. 03. (XV/22)
