Ennek az állításnak azonban maga a líbiai vezető mond ellent: szerdai beszédében – ahol hangsúlyozta, hogy nem ő, hanem a nép képviseli „az igazi demokráciát” mindenféle parlament vagy választások nélkül – újból elővette a „terroristakártyát”, nevezetesen azt, hogy az al-Kaida mozgósította drogok segítségével az embereket a lázadásra. Szavaival legitimálta a kedden és szerdán civilek és lázadók ellen végrehajtott légitámadásokat és szárazföldi rohamokat, amelyek során a rezsim sikeresen visszafoglalt több várost, és meggyilkolt számos felkelőt.
Az ellenzékiek egyik vezetője, Ahmend Szavalem szerint azonban maga Kadhafi áll tudatmódosítók hatása alatt: „Egyértelmű, hogy nem zavarják a veszteségek, a civil áldozatok, még akkor sem, ha egymillió ember veszti életét. Egy komplett őrült”. Az al-Arabija arab hírtelevízió információi szerint szerdán legalább tizennégy ember halt meg az egyik „elesett” városban, Bregában történt támadásban – amelyet a szemtanúk szerint az éjszaka leple alatt indítottak a Kadhafi-milíciák. Helyi források szerint azonban nemcsak Bregát, hanem más közeli városokat is támadott a kormányzati légierő és gyalogság. Szemtanúk szerint vadászgépek lecsaptak Adzsabijára is, több forrás pedig arról számolt be, hogy a kormányerők uralta területekről Kadhafi-csapatok tartanak az ellenzék által ellenőrzött Kelet-Líbia felé.
A folyamatos harcok lényegében olyan polgárháborúvá terebélyesedtek, amelyet egy paraszthajszál választ el a nemzetközi intervenciótól, és ebben az esetben – amennyiben Kadhafi megtartja ígéretét – a háborútól.
Az Egyesült Államok a napokban folyamatosan egyeztet a NATO-val egy lehetséges katonai beavatkozásról, a katonai vezetők azonban egyelőre nem nyilatkoznak a részletekről.
Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azonban tett néhány óvatos nyilatkozatot, de szintén nem foglalt egyelőre állást, csupán azt közölte, hogy egyetlen lehetséges alternatívát (értsd: intervenció) sem zárnak ki. Az Obama-adminisztráció tart ugyanis attól, hogy a líbiai ellenzékkel szemben – ahogy az már korábban kifejezte nemtetszését egy külső beavatkozás esetén – kontraproduktív hatást fejtene ki az afrikai ország elleni légitámadás vagy invázió.
Biztonságpolitikai szakértők szerint a lehetőségek közül egy átmeneti megoldás lehetne az Egyesült Királyság által korábban felvetett – de az amerikaiak „óvatos” álláspontja miatt később visszavont – repülési tilalom az ország felett. Ezzel kapcsolatban James Mattis tábornok, az Egyesült Államok egyik főparancsnoka azonban jóval reálisabb álláspontot képvisel: „katonai akció lesz, nem pedig csak felszólítás, hogy nem repülhetnek”. Egy ilyen tilalom ugyanis azzal járna, hogy a NATO-vadászgépek minden engedély nélkül lelőhetnek légi járművet Líbia légterében – ezzel lényegében az ezredes civilek elleni légitámadásait szeretnék meghiúsítani. A szakértők szerint mindemellett az észak-atlanti tervezők nem zárják ki a humanitárius és katonai eszközök biztosításának a lehetőségét (a lázadók számára), valamint legvégső esetben a katonai beavatkozást sem. Előbbi azonban – feltételezve, hogy Kadhafi katonai tartalékai még kitartanak egy ideig – lényegében egyet jelentene a polgárháború támogatásával, utóbbi pedig a nemzetközi katonai konfliktus kirobbantásával.
Kadhafi a szerdai beszédében azt állította, hogy parancsot adott a „fegyverei megsemmisítésére” is, nehogy azok „terroristák kezébe kerüljenek”.
A katonai vezetőket azonban nem nyugtatta meg az ezredes állítása, és a brit SAS elitkommandó – amely eddig az angol alkalmazottak evakuálásában segédkezett – azt tervezi, hogy hamarosan lecsap az afrikai diktátor mustárgáz- és egyéb vegyifegyver-készleteire. Amerikai források szerint az alakulat tíz tonna mustárgáz és szarin lefoglalására kapott parancsot – ezek a vegyi fegyverek valószínűleg három különböző helyen vannak elraktározva a sivatagban. Egy katonai beavatkozás esetén kulcsszerepet játszanának a vegyi fegyverek: az öbölháború idején is minden katona attól tartott, hogy Szaddám Huszein bevetheti a tiltott fegyvereit – erre azonban nem vállalkozott, mivel vélhetően tartott a nemzetközi közvéleménytől. Az Egyesült Királyság óvatosan optimista: hasonló magatartást vár el Kadhafitól, aki azonban az amerikaiak szerint hatalmának megőrzését nem bízza a véletlenre.
Arra azonban, hogy mi lesz Kadhafi után, és kivel lehet erről egyáltalán tárgyalni, senki nem tud egyelőre válaszolni. Amerikai diplomaták szerint az egyik legnagyobb probléma jelenleg a kapcsolat hiánya: Washington ugyanis kommunikálna, de egyelőre nincs kivel – a lázadók között nincs egy autentikus, a többség által elfogadott képviselő.
2011. 03. 04. (XV/9)
