Az eredményeket Dr. Kelemen László Miként vélekedünk a jogról? című, közelmúltban megjelent szociálpszichológiai kutatása mutatta ki. A kötetben számos témával kapcsolatban végeztek felméréseket a magyar lakosság, illetve a jogászok körében. A társadalomtudományi elemzésből kitűnik: abszolút nem vagyunk elégedettek a demokrácia jelenlegi állapotával és az igazságszolgáltatás minőségével, viszont még mindig fontosnak tartjuk a közéletben való aktív részvételt, és hogy éljünk a szavazati jogunkkal.
A kutatás során megkérdezettek több mint 70 százaléka szerint a börtönbüntetés önmagában nem csökkenti a bűnözést, azt sem a szegénység szociális támogatással történő kezelésével, sem a börtönbüntetéssel való fenyegetéssel nem lehet érdemben visszaszorítani. A válaszadók szinte mindegyike egyetértett azzal, hogy a súlyosabb bírósági ítéletek nagyobb visszatartó erővel bírnának, 67 százalékuk szerint pedig vissza kellene állítani a halálbüntetést. Utóbbi kérdésnél egyébként sokat nyomott a latban a válaszadók életkora is: míg az idősebbek egyértelműen, addig a 18-19 éves korosztály abszolút nem tartaná szerencsésnek a büntetés ilyen formájának visszaállítását. Érdekes, hogy míg a falvakban, a városokban és a megyei jogú városokban a halálbüntetés visszaállítása mellett tennék le voksukat, addig a fővárosban többségben vannak azok, akik nem pártolnák. A vizsgálatok kimutatták, minél magasabb az illető iskolai végzettsége, annál kevésbé támogatja a halálbüntetést. „A magyar társadalom – köztük a jogászok is – a bűnözés visszaszorításának legfőbb eszközét a megelőzésben látja. Kezdve a szigorúbb iskolai nevelésnél, a szorosabb emberi közösségek kialakításánál, valamint a jogalkotás és a jogalkalmazás területén is” – írja Kelemen.
A kutatás egyik fontos kérdése volt, hogy mit gondolunk arról, miért alakul ki a bűnözés? Nos, a megkérdezettek fele sorolta a három leggyakoribb ok közé a szegénységet, a nyereségvágyat és az erőszakos természetet. A lehetséges okok között említették még a hirtelen felindultságot, a bosszút, a felelőtlenséget, valamint a pszichés problémákat. A tanulmány vizsgálata szerint minden ötödik magyar volt már áldozata bűncselekménynek, 15 százalék pedig határozottan tart tőle, hogy valamilyen bűncselekmény áldozatává válik. A lopáson kívül a kirablástól, illetve a testi sértéstől félünk a legjobban. Érdekes, hogy a községekben sokkal kevésbé érzik biztonságban magukat az emberek, mint a fővárosban: míg előbbinél a megkérdezettek 20 százaléka tart egy esetleges ellene irányuló bűncselekménytől, addig Budapesten ez az arány mindössze 12 százalék.
A magyar társadalom negatívan vélekedik, erőteljesen szkeptikus a bíróságok és az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban. Ezt támasztja alá, hogy a megkérdezettek 85 százaléka szerint a befolyásos emberekre másképp alkalmazzák a jogot, mint az átlagemberekre, és közel ugyanennyien gondolják úgy, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem független a politikától, a magyar bíróságok előtt pedig nem minden ember részesül egyenlő elbírálásban. A többség szerint egyáltalán nem érdemes pereskedni, mert ez csak az ügyvédeknek kedvez. Ezzel egyébként a megkérdezett jogászok 24 százaléka is egyetértett. Az igazságszolgáltatásból való általános kiábrándultság ellenére a megkérdezettek fele a meghozott bírói ítéleteket általában elfogadhatónak tartja.
2010. 12. 03. (XIV/48)
