Miközben Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök (kis képünkön) Nagy-Britanniában fia politikai karrierjét egyengette, hazájában számos települést elsöprő, eddig 1600 halálos áldozatot követelő, monszunesők okozta árvíz pusztított. 20 millió ember szorul segítségre, közülük 6 millió fedél, élelem és ivóvíz hiányában közvetlen életveszélyben van. Tízezrek szenvednek akut hasmenéstől, és a kolera is felütötte a fejét a menekültek között. A több mint két hete tartó áradások kezdetén a mentési munkákat a kormány késlekedve kezdte meg. Általában csak a településeik elhagyására szólították fel a lakosságot, esetenként azt is túl későn. A hadsereg ugyan a katasztrófák helyszínére vonult, de egyes hírek szerint jelenlétükön kívül kevés segítséget nyújtottak a bajba jutottaknak.
A BBC beszámolója szerint a pakisztáni média valóságos kampányba kezdett az európai útjáról hazatért elnök ellen. Egy neves publicista szerint Aszif Ali Zardari akkor sem tett volna semmit, ha az árvíz kezdetekor otthon tartózkodik, de legalább az ország becsületét nem sértette volna meg. A pakisztáni hírcsatornák szerint az elnök európai útja saját dinasztiájának érdekeit szolgálta, nem az országét.
A BBC szerint az elnök elleni kritika özöne még a monszunáradások előtt indult, az után, hogy David Cameron brit miniszterelnök az ősi ellenségnek tekintett szomszédos Indiában azzal vádolt egyes pakisztáni vezetőket, hogy „kétfelé kacsintgatva” terrort exportálnak a szomszédos államokba. Ahmed Suja Pasa pakisztáni titkosszolgálati vezető erre reagálva azonnal lemondta tervezett angliai útját, Zardari elnök azonban továbbra is Nagy-Britanniában maradt.
Az ENSZ 460 millió dolláros segítséget szán a pakisztáni károsultaknak, és felszólította tagállamait a segély finanszírozására. Nagy-Britannia 24 millió, az USA 55 millió dollárt ajánlott fel.
A brit Oxfam segélyszervezet a BBC-nek elmondta, hogy az ENSZ felajánlása alig 3 dollárt jelenthet károsultanként, ezzel szemben a haiti földrengés után 495 dollár segély jutott egy szükségben lévőre.
Az EU 30 millió eurós gyorssegélyről döntött.
Szélsőséges iszlám csoportok a nyugati segélyek elutasítására buzdítanak, mondván, hogy azok úgyis a korrupt kormányhivatalnokok zsebében landolnak. A kormány elleni elégedetlenség egyre nagyobb az árvíz sújtotta részeken, így Szindh, Pandzsáb és Beludzsisztán, valamint Kiber Paktunkva tartományokban is. A tehetetlenség miatt feldühödött túlélők gyakran fizikailag is bántalmazták a kormánytisztviselőket.
A népharagot és a kormány tehetetlenségét használják ki azok a szélsőséges militáns iszlám csoportok, akik a szomszédos Afganisztánban a NATO ellen harcoló tálibokkal való megbékélést sürgetik. A 173 millió lakosú ország 97 százaléka muzulmán vallású, ezzel a világ második legnagyobb muszlim közössége él Pakisztánban.
Naimatullah Khan, az al-Kidmat („a szolgálat”) iszlamista szélsőjobboldali szervezet vezetője a BBC-nek elmondta, hogy százezer aktivistájuk segít az ország 46 körzetében. Mivel a legnagyobb bajt az ivóvíz hiánya jelenti, ezért víztisztító berendezésekkel segítenek, de orvosi ellátást is nyújtanak. Ez a szervezet jelenleg a legaktívabb a több tucat szélsőséges iszlám csoport között, akik a kárenyhítés során toboroznak tagokat. Az al-Kidmat az USA-val való katonai együttműködés befagyasztásáért és a tálibokkal való szövetségért küzd.
Egy másik szélsőséges szervezet a Dzsamaát-ud-Dava, amely kapcsolatba hozható a 166 áldozatot követelő 2008-as bombayi terrortámadások szervezőjével, a Laskar-e-Taiba dzsihádista csoporttal. A helyi iszlám csoportok csak a közvetlen életveszélytől való megmenekülésben segíthetnek, az árvíznyomán terjedő kolerajárvány megakadályozásához és a helyreállításhoz szükség van nyugati segítségre. A baj sokkal nagyobb annál, mint ami a halálos áldozatok számából felmérhető lenne. Az ENSZ szerint több milliárd dollár kell a helyreállításhoz, hatalmas mértékben pusztult el a növény- és az állatállomány, hozzávetőleg 300 ezer ház omlott össze, és az érintett emberek száma 4-5 millióval több, mint a 2004-es, Indiai-óceáni szökőár, a kasmíri és a haiti földrengések által sújtottak száma együttvéve.
Az EUobservernek nyilatkozó Tomas Niklasson, az EU pakisztáni delegációjának vezetője szerint Iszlámábádban az utcákon nincs pánik, de kormányhivatalnokokkal vagy egyszerű emberekkel beszélgetve kiderül, hogy nagyon nagy a baj. Niklasson szerint az ország egyes területei törvényen kívülivé váltak, és megközelíthetetlenek az unió segélyszervezetei számára. Nem azért, mivel európaiak, hanem mert a hívatlan vendégek az ország gyes területein ellenségnek számítanak; és az is előfordul, hogy váltságdíj reményében egyszerűen elrabolják a külföldieket. Niklasson szerint mindent el kell követni azért, hogy nyugati támogatással elérjék, hogy a jelenlegi kormány ne tűnjön teljesen alkalmatlannak a katasztrófa kezelésére, és a helyén maradjon.
Nemzetközi biztonságpolitikai kérdés, hogy a politikailag ingatag, nukleáris fegyverekkel is rendelkező Pakisztánban ne jussanak hatalomra szélsőséges szervezetek.
2010. 08. 19. (XIV/33)
