Amikor Izrael egyoldalúan kivonta katonáit, felszámolta a zsidó falvakat és a közel nyolcezer fős zsidó lakosságot kitelepítette a Gázai övezetből, a palesztin terrorszervezetek háborús bűncselekményként rakétákkal lőtték az észak-izraeli településeket. Több ezer rakétát lőttek nem katonai célpontokra, hanem polgári intézményekre, elrabolták Gilád Salit tizedest, és azóta is fogva tartják.
Ez a folyamatos jogellenes agresszió kétszer is arra kényszerítette a zsidó államot, hogy jogvédő háborút indítva próbálja meg felszámolni a palesztin katonai állásokat. Ám a katonai puccsal hatalomra került diktatórikus rezsim, a Hamasz polgárai és polgári intézményei mögé bújva folytatta támadásait. Fegyvereseit polgári ruhába bújtatta. Miközben izraeli polgárokat lőtt, azon igyekezett, hogy saját áldozatait polgári személyeknek tüntesse fel. Kétszeresére nagyította az áldozatok számát. Jól számított. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának inkább Izraelt, az ENSZ tagállamát kellett volna megvédenie a Hamasszal, egy terrorszervezettel szemben, ehelyett azzal bízta meg Richard Goldstone-t, hogy Izraelnek a gázai (Öntött Ólom fedőnevű) hadműveletben nem elkövetett és nem létező háborús bűneiről készítsen jelentést, úgy, mintha valóban elkövették volna. A zsidó származású dél-afrikai bíró ezt a megbízatást annak ellenére elvállalta, hogy minden bizonnyal tudta, vagy legalábbis tudnia kellett volna: a vádak nem igazak. Ráadásul Goldstone tudta, hogy zsidó származása miatt a nemzetközi közösség kevéssé kérdőjelezi majd meg jelentésének valódiságát és helyességét.
Miért vállalta el tehát Goldstone bíró ezt a kétes hírű, őt magát hírhedtté minősítő feladatot?
2010. 05. 14. (XIV/19)
