Egy év telt el Obama hivatalba lépése óta. Az eredménytelenség annyira bántotta az elnököt, hogy éves, az unió állapotáról szóló értékelő beszédében nem szólt az izraeli–palesztin konfliktusról. Ám a Time-nak adott interjúban és a floridai Tampában mondott beszédét követő kérdésekre válaszolva mégis összefoglalta álláspontját. Obama elismerte, hogy „nem sikerült olyan áttörést elérniük, amilyet szerettek volna”. Hogy ez egy „makacs probléma”, még az olyan „kemény fickónak is, mint George Mitchell”. Az elnök elismerte, hogy hibát követtek el, mert „túlbecsülték erőiket” abban, hogy meggyőzzék a konfliktusban szemben álló feleket. Obama szerint „mindkét fél – az izraeliek és a palesztinok – úgy vélik, hogy a politikai környezet, a koalícióik természete vagy a megosztottságok a társadalomban olyanok, hogy nagyon nehéz számukra a lényegi párbeszéd megkezdése”. „Abbász háta mögött ott áll a Hamasz”, és „a tágabb arab világ is türelmetlenül tekint a folyamatokra”. Az izraeliek – véli az amerikai elnök – „hosszú idő után ugyan hajlandóságot mutattak, hogy politikájukon bizonyos változtatásokat hajtsanak végre, ám még mindig nehéznek találják, hogy merész gesztusokat tegyenek”.
Ez a helyzet különösen nehéz az elnök számára, hiszen külpolitikájában az izraeli–palesztin konfliktus rendezése prioritást élvezett. Nem véletlenül, hiszen a Baker–Hamilton jelentés szerint a közel-keleti béke kulcsa, még Afganisztánban és Irakban is, az izraeli–palesztin konfliktus megoldása. Ezt Brüsszelben is így tartották és tartják ma is. Így az amerikai–európai szövetség már az Obama-éra kezdetén az izraeli–palesztin tárgyalási folyamat azonnali újraindítását tűzte ki célul. A sikeres elnökválasztás eufóriájában pedig senki sem figyelt arra, hogy Izrael eddigi legkedvezőbb ajánlatát a palesztin állam megalakítására Abbász miért nem fogadta el.
Erőtlen országgal nem kötnek békét
A zsidó örökség és a cionizmus iránti elkötelezettségről beszélt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a herclijai konferencián. A kormányfő az ország biztonsága mellett a gazdaságot és az oktatást emelte ki, mint olyan területeket, amelyektől a zsidó állam jövője leginkább függ. Netanjahu a rendezvényen közel egyórás külön megbeszélésen találkozott Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökkel, akivel többek között a magyar belpolitikai helyzetet is áttekintették.
Benjamin Netanjahu beszédében elmondta, hogy közös álmuk az, hogy békét kössenek szomszédaikkal. Ugyanakkor úgy véli, hogy a közel-keleten nem csupán két fél szükséges a béke megvalósításához, illetve a folyamatok elindításához, hanem három. Reményét fejezte ki azonban arra vonatkozóan, hogy a palesztinok részéről is van készség a helyzet rendezésére. A kormányfő emellett az elkötelezettséget hangsúlyozta: a zsidó örökség, a cionizmus, az atyáik földjének múltja és jövője melletti elszántságot.
A Likud Párt elnöke három fő területet emelt ki, amelyeken véleménye szerint a kollektív képességeiket fejleszteni kell: a biztonság, a gazdaság és az oktatás. A biztonsággal kapcsolatban mindössze annyit szögezett le, hogy továbbra is erősíteni kell az ország katonai erejét, mivel a gyengék nem maradnak meg ilyen nehéz földrajzi körülmények között, és békét sem kötnek erőtlen féllel. Izrael államának ezért erősnek kell lennie ahhoz, hogy a létezését és a békét biztosítani tudja, és vélhetően óriási befektetések lesznek szükségesek, mivel a biztonsági igények növekedni fognak az elkövetkezendő évtizedben.
„A biztonság fejlesztése erős gazdaságot igényel” – tért át a miniszterelnök a második kiemelt területre. Mint mondta, a biztonsági, oktatási, egészségügyi és egyéb szükségletekhez pénz kell, amit csakis a gazdasági növekedésből lehet biztosítani. Netanjahu beszámolt arról, hogy az elkövetkezendő hetekben több kezdeményezést fognak a kormány elé terjeszteni. Először is egy nemzeti közlekedési tervet mutatnak be, amely vasút- és úthálózatokon keresztül az egész országot összeköti, és ezáltal sokkal mobilisabbá válnak az emberek. Ezt követően a tervezés és építkezés folyamatait kívánják megreformálni, amely lehetővé tenné a vállalkozók számára, hogy az ország bármely pontján építkezzenek, és nem kell évekig tartó procedúrákon keresztülmenniük, hogy a szükséges engedélyeket beszerezzék.
A kormányfő ezek mellett az oktatás fontosságát hangsúlyozta, ez az az olvasztótégely, ami a nemzeti erőt kovácsolja. Véleménye szerint az oktatás két részre bontható: azoknak az eszközöknek és tudásnak a megszerzésére, amellyel a gyermekeik képességeit fejleszthetik, valamint a kiválóság elérésére, vagyis, hogy minden gyermekből kihozzák a legjobbat. Netanjahu a legalapvetőbb feladatnak azt tartja, hogy megismertessék a jövő nemzedékével a zsidó identitáshoz és örökséghez kapcsolódó értékeket, valamint hogy a népük történelmére megtanítsák a fiatalokat, hogy ezáltal is mélyüljön az emberek közötti és az országhoz való kötődés. A zsidó állam létezése ugyanis nemcsak a fegyverektől vagy a gazdaságtól függ, hanem a nemzeti érzésektől és tudástól is. A miniszterelnök úgy véli, hogy ez az oktatás legelőször is a Könyvek Könyvénél, a Bibliánál kezdődik. Azt is megemlítette, hogy nagyon sok tehetséges fiatal van, akik inkább kozmopoliták, éppen ezért szeretnék megtalálni az egyensúlyt abban, hogy a jövő nemzedéke úgy integrálódjon a világba, hogy közben megőrzik identitásukat és egyediségüket. Véleménye szerint sokkal több olyan fiatalra van szüksége az országnak, akiket érdeklődést mutatnak a cionista örökség iránt, és folyamatosan bátorítani kell őket, hogy azonosuljanak Izrael népével és államával. Netanjahu a zsidó örökség ápolásaként konkrétan a turisztikai, illetve régészeti helyszínek, a történelmi épületek, a múzeumok, a múlttal kapcsolatos fizikai tárgyak megőrzését és fejlesztését emelte ki, valamint hogy ezek mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. Kormányzati alapok segítségével többféle projektet, szervezetet, oktatási és információs rendszereket terveznek létrehozni. Egy tanulmányból ugyanis az derült ki, hogy azok a tizenévesek érezték leginkább motiváltnak magukat a hadseregben való szolgálatra, akik alaposan körbeutazták már a hazájukat. (Németh Csillag)
2010. 02. 12. (XIV/6)
