hetilap

A német gazdaság szilárdságának egyik jelképét, a Lufthansa konszernt 80 éves fennállásának legsúlyosabb sztrájkja sújtja, ami napi 25 millió euró bevételkiesést jelent a cégnek. Bár a pilóták kedden újra felvették a munkát, a cég mégis utasok tízezreit veszítheti el a fapadosokkal szemben.
A szakszervezet attól tart, hogy a költséghatékonyság érdekében a cég kiszervezi az új leányvállalatoknak a járatok jelentős részét, így a magas fizetésű német pilóták állás nélkül maradhatnak. Annak fejében, ha az anyacég 2012-ig biztosítja a munkahelyüket, a pilóták 12 hónapig lemondanak a kollektív szerződésben garantált 6,4 százalékos éves béremelésről.
A német pilóták fizetése ugyanis nemzetközi összehasonlításban a legjobb. Egy idősebb kapitány a juttatásokkal akár évi 200 ezer eurót (54 millió forint) is hazavihet.
A Lufthansa a világgazdasági válság, valamint a nemrég átvett leányvállalatok, az Austrian Airlines és a British Midland integrációja miatt fizetési problémákkal küzd, ráadásul a hatalmas konszern forgalmát egyre jobban veszélyeztetik a fapados légitársaságok.
Az egymilliárd eurós költségcsökkentési tervet azonban keresztülhúzhatja a sztrájk, mivel az előzetes kalkulációk szerint a munkabeszüntetés egyetlen napja a kieső járatok miatt 25 millió euró veszteséget generált a Lufthansának.
Sztrájkolnak a francia repülőtereken is. A 4400 francia légiirányító sztrájkja miatt a párizsi Orly forgalma 50 százalékkal, a Charles de Gaulle reptéré pedig 25 százalékkal csökkent. Az állami alkalmazottak a német, francia, holland, belga, luxemburgi, svájci légiforgalom-irányítás összeolvadása ellen tiltakoznak. A szakszervezetek úgy vélik, hogy az összefogás fenyegeti a munkahelyeiket. A sztrájk érinti a különböző repülőtereket és útellenőrzési helyeket is, és várhatóan egy hétig tart.
Eközben a British Airways pilótái is sztrájkolni kezdtek, hogy tiltakozzanak a fizetéscsökkentések ellen. A Unite szakszervezet adatai szerint a munkabeszüntetés az alkalmazottak 80 százalékát érintette.
Múlt csütörtök óta a Total olajipari csoport hat olajfinomítója is sztrájkba lépett.  Ők dolgozzák fel a gázolaj 53 százalékát. A sztrájk negatív hatása már érződik a benzinku-taknál: Franciaországban 2000 benzinkútból 132 már üzemanyag nélkül van.  A tiltakozás a Flandres olajfinomítóban kezdődött Dunkerque-ben, ahol 340 munkást és 400 alvállalkozót foglalkoztatnak, ám szeptember óta nem finomítanak több gázolajat, mert nem volt már kifizetődő.

Amnesztia az olaszoknak

„Olaszország jelenti a legnagyobb veszélyt az uniós fizetőeszközre” – jelentette ki Robert Mundell Nobel-díjas amerikai közgazdász. Mundell elsősorban a GDP 110 százalékát is meghaladó olasz államadósság nagyságrendjére utalt, ami kétségtelenül a második legnagyobb Európában.
A hatalmas adósság a kilencvenes évek közepe óta komoly akadályt jelent. A romló versenyképesség miatt az ország gazdasági növekedése folyamatosan alatta maradt az eurózónáénak, sőt az elmúlt időszakban egyértelműen itt volt a legalacsonyabb.
Érdekes jelenség viszont, hogy a reálgazdasági válságot megelőző pénzügyi válság szinte alig érintette az országot. Ennek oka többek között az olasz bankok nagyon konzervatív hitelezési politikája és relatíve alacsony nemzetközi kitettségük. Az olaszok egyébként Európa-szerte híresek megtakarítási hajlandóságukról és nagyon alacsony hitelfelvételi kedvükről. Itt a háztartások eladósodottsága 50 százalék alatt van (az eurozónában ez átlagosan kétszer ekkora), és sem a hitelkártyák, sem a jelzáloghitelek nem olyan elterjedtek, mint az angolszász országokban. Ráadásul, mint utólag kiderült, az ingatlanárak sem voltak jelentősen túlértékeltek. Berlusconi miniszterelnök azonnal próbált is mindebből politikai tőkét kovácsolni, és sokáig a kormányzati kommunikáció egyik fő üzenete volt az, hogy a válság elkerüli Olaszországot.
A jelentős államadósság miatt azonban a válságkezelés nem lehetett olyan hatékony, mint más országokban. A fontosabb kormányzati programok finanszírozását akadályozza a magas adósságállomány, így Olaszország ebből a szempontból kicsit hasonló helyzetben van, mint Magyarország. Vélhetően erre reagálva döntött úgy a kormány, hogy a válságkezelésnek és a versenyképesség fokozásának egy aránylag „olcsó” változatát is megvalósítja, s 2009 őszén adóamnesztiát hirdetett. Olasz cégek és magánszemélyek ugyanis – jellemzően adóelkerülés céljából – egyes becslések szerint hozzávetőlegesen 300 milliárd euró vagyonértéket tartanak külföldön, ennek legnagyobb részét Svájcban. Berlusconi kormányának döntése értelmében mindössze 5 százalékos adó megfizetésével ezeket a külföldön tartott eszközöket legalizálni lehetett. A program felettébb sikeresnek bizonyult, az olasz jegybank tájékoztatása szerint a 2009. december 15-ei határidő lejártáig 98 milliárd euró érkezett vissza az országba. Összehasonlításképp: ez az összeg szinte egy egész évi magyar GDP-nek felel meg.
A válság persze még mindig nem ért véget Olaszországban sem. Jelenleg éppen az olasz ipar ikonjának számító FIAT autógyár van gondban. A kormány által meghirdetett roncsautóprogram végének közeledtével ugyanis a megrendelések állománya drámaian lecsökkent. Erre reagálva a gyár vezetősége úgy döntött, március 7-ig Torinótól Szicíliáig az összes olaszországi kirendeltségét bezárja, s a dolgozókat kényszerszabadságra küldi. Az intézkedés 30 ezer embert érint.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek