Az Európai Tanács (ET) rendkívüli ülését ugyan Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő, a Tanács jelenlegi elnöke hívta össze, mégis leginkább Václav Klaus cseh államelnöknek köszönhető, aki addig húzta a Lisszaboni Szerződés ratifikációját, hogy az előző EU-csúcson a tervekkel ellentétben nem lehetett elnököt választani. Az ET első állandó, azaz nem féléves ciklust, hanem két és fél éves időszakot betöltő elnöke mellett a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, továbbá egy ET-főtitkárt is választanak a rendkívüli csúcson.
A legtöbb jelentkezőt az elnöki és a főképviselői pozíció vonzotta. A győztes személye mindenképpen meglepetés lesz, ugyanis a legtöbb jelölt hivatalosan nem jelentette be indulását. A titkos jelöltállítást Reinfeldt soros svéd elnök azzal indokolta, hogy az elnöki pozícióért hivatalban lévő miniszterelnökök is szép számmal indulnak, akik meg nem választásuk esetén kellemetlen helyzetbe kerülnének hazájukban, választópolgáraik előtt. A néhány hete még biztos befutóként emlegetett Tony Blair támogatói szép csendben kihátráltak a volt brit miniszterelnök mögül. A Blair riválisaként emlegetett luxemburgi Jean-Claude Juncker miniszterelnök esélyei is nagyot zuhantak az elmúlt két hétben, de még ő is versenyben maradt. Blairen kívül a világpolitikában csak kevésbé ismert, illetve kevésbé fajsúlyos nevek kerültek szóba.
Régebben favoritnak számított a dán exminiszterelnök, Anders Fogh Rasmussen, aki a NATO- főtitkári pozíció megszerzésével ki is esett a lehetséges jelöltek közül. Vaira Vīķe-Freiberga egykori lett államfő asszony azon kevesek egyike, aki nyilvánosan jelentkezett az elnöki pozícióra. Margot Wallström, bizottsági alelnökkel az élen az unió női tisztségviselői azért kampányolnak, hogy hölgyek is kapjanak pozíciókat az EU csúcsán, ugyanis félő, hogy az új Európai Bizottságban jóval kevesebb hölgy lesz, mint az előzőben. Vīķe-Freiberga így akár esélyes lehet a főtitkári pozícióra. A lett politikus asszony egyébként nehezményezte a választás körüli nagy titokzatosságot.
2009. 11. 20. (XIII/47)
