A világ első tőzsdekrachja egy közismert dísznövényhez, a Törökországból származó tulipánhoz fűződik. Az első hagymát a 17. század elején a szultán ausztriai nagykövete hozta az öreg kontinensre, és a hollandok hamar meglátták benne az üzletet. Különleges, egyedi tulipánokat nemesítettek, ezzel meghódították a többi országot. Ez a szenvedély odáig fajult, hogy egy-egy ritka hagymáért a reális értékének többszörösét – mai pénzben számítva akár 600 ezer Ft-ot – is fizettek. A hatalmas lehetőségeket látva végül már mindenki be akart szállni a virágüzletbe, sokan minden vagyonukat készpénzre váltották.
A versengés hamarosan hisztériává fokozódott, a tulipánhagymákkal már az amszterdami tőzsdén is kereskedtek. 1637 áprilisában azonban a lufi – pontosabban a tulipánbiznisz – kipukkadt, és egy csapásra zuhanni kezdtek az árak. Sok család egész vagyonát elveszítette.
Az Egyesült Államokban 1819-ben ütött be az első tőzsdekrach, amely azonban az egész világra kihatott. Az 1812–14-es amerikai–brit háborút finanszírozandó, az amerikai kormány jelentős kölcsönöket vett fel aranyrudak formájában. A hitelező bankok ezt követően a nemesfémhiány miatt fedezetlen bankjegyeket nyomtattak. Emiatt persze elszabadult az infláció, és amikor a befektetők rájöttek a turpisságra, azonnal megrohanták a pénzintézeteket, hogy mentsék a pénzüket. A válság miatt az amerikai nagyvárosokban soha nem látott méreteket öltött a munkanélküliség, és sokan az adósok börtönében végezték. A gazdaság pedig csak évek múltán állt talpra. Az 1819-es pánik a piacgazdaság első kudarca volt a világon.
Svindlivállalatok
A technológiai részvények első jelentős összeomlása 1873-ban következett be az amerikai vasútépítési lázat követően. A 19. század háborúi hatalmas élelmiszer-keresletet eredményeztek az egész világon. Márpedig az Egyesült Államokban hatalmas üres földek álltak parlagon, csupán a szállítás hatalmas költségei miatt nem lehetett kiaknázni az óriási lehetőséget. Ezt a problémát azonban egy csapásra megoldotta a vasút feltalálása. A polgárháború után néhány év alatt 20 ezer kilométer sínt fektettek le országszerte, és ezt követően olcsó gabonával árasztották el Európát. A hatalmas lehetőséget látva Amerikában mindenki vasútba akart fektetni, a tőzsdén egekbe szöktek a részvényárak. Ugyanakkor nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű pénz, amellyel finanszírozhatták volna az építéseket. Amikor aztán Jay Cooke philadelphiai bankháza 1873. szeptember 18-án csődöt jelentett, elszabadult a pokol. A vasúti papírokat követve az egész tőzsde összeomlott, és két év alatt 18 ezer vállalat ment tönkre.
Ugyanebben az évben Európát is megrázta egy Bécsből induló tőzsdekrach. 1872-ben ugyanis óriási bank- és takarékpénztár-alapítási láz kezdődött arra az alaptalan
feltételezésre, hogy a gazdaság fel-lendülőben van. Rengeteg céget alapítottak, amelyek részvényeit aztán jóval a reális érték felett dobták piacra. A válság első jelére kártyavárként omlottak össze ezek a „svindlivállalatok”. Alig néhány hét alatt hetvenhat pénzintézet zárt be.
2009. 10. 30. (XIII/44)
