hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Hol legyen a palesztin állam?
A béke határai

2009. 10. 10.
A nemzetközi vihart kavart Gladstone-jelentés is jelzi: a Közel-Keleten nincs és nem is volt béke, a háború folyamatos. Ez azonban egyszerre folyik fegyverekkel és politikai eszközökkel. Mahmúd Abbász nem hajlandó Netanjahuval tárgyalni, viszont a Hamasszal való megbékélési paktum küszöbön áll. Valószínűtlen a két fél közötti megegyezés és ennélfogva a kétállami megoldás is. De nincs is szükség még egy palesztinai arab államra, hiszen 1922-ben már megalakult egy, Transzjordániai Emirátus néven.

Alapvetően félreértjük a palesztinai arabok stratégiáját, ha az 1993 szeptemberében kézfogással útjára indított tárgyalássorozatot békefolyamatként jellemezzük. A békés megegyezés látszat csupán, hiszen az elmúlt 16 évben az izraeli és a palesztinai arab áldozatok száma többszöröse volt az azt megelőző terroros-intifádás korszakénak. Az oslói folyamatban indult meg a palesztinai arab társadalom totális militarista átnevelése az iskolarendszeren, a mecseteken és a médián keresztül. Ez a zsidóellenes uszítás, amely magán viselte a náci Németországban a harmincas évek­től a holokausztot előkészítő folyamat jegyeit, nem lenyesegetésre való vadhajtás csupán, hanem Arafat „nagy stratégiájának" lényegi elemét képezte. Arafat számára a stratégia mindig is a PFSZ chartájában megfogalmazott maradt, amelyben „Palesztina a brit mandátum alatti határaival egységes arab ország". Taktikai váltást jelentett csupán az 1974-ben megfogalmazott „szakaszos terv", amelyben a PFSZ már ennél kisebb területen is hajlandó államát megalapítani, hogy azon katonai bázisokat hozzon létre, és egy későbbi időszakban érje el Izrael felszámolását.

E stratégia részeként indult meg az ENSZ-ben a politikai hadviselés, amelynek célja a zsidó állam totális delegitimálása. Arafat ENSZ-beszédével, majd a cionizmus rasszizmussá minősítésével (1975) indult el az a folyamat, amelynek fontos állomása volt a 2001-ben a dél-afrikai Durbanben megrendezett fajgyűlölő konferencia, és persze a mostani Gladstone-jelentés is. Ezt a politikai háborút jellemző módon nem akasztották meg az oslói szerződések. Egyhavi szünetet követően az ENSZ szavazói gépezete tovább ontotta magából a rituálisan ismétlődő, Izraelt elítélő ENSZ-határozatok tömkelegét. E mögött az iszlám-arab „helyettesítési teológia" állt: amint az iszlám lépett egyetlen kizárólagos és igaz hitként a judaizmus és a kereszténység helyébe, úgy akarják Palesztinát is Izrael helyén létrehozni. E politikai háború a zsidó államot akarta legitimitásától megfosztani. Oslóval ezt a frontot New Yorkból és Genf­ből kiterjesztették Izraelre.

Oslo nem azt jelentette, hogy a PFSZ lemondott volna a stratégiájáról, hanem, hogy nemzetközi szintről a politikai háború helyi jellegűvé is vált. Arafat két táborra szakította az izraeli közvéleményt. A terrorhadjárat és a politikai hadviselés Izrael polgári hátországát vette célba. Míg a békevágyó izraeli közönség Oslóval az elérhetetlen béke lehetőségét ünnepelte, Arafat számára az csak a  „trójai falovat" jelentette. Azt, hogy benn vannak a „vá­roson belül", és terrortámaszpontokat létesíthettek Gázában és a Nyugati parton.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!