Elbocsátotta mindazokat a minisztereket, akik nem támogatták döntését, amikor egy rokonát akarta kinevezni első alelnökének. Rahim Masai korábban kiváltotta a konzervatív körök bírálatát, amikor jelezte: nem az izraeli néppel, hanem csak az állammal van problémája. Ahmadinezsád csak Khamenei utasítására volt hajlandó visszavonni jelölését. Masait később kabinetfőnökévé nevezte ki. A kulcsminisztériumok - hadügy, belügy, külügy, titkosszolgálat, kulturális és iszlám ügyek - továbbra is a legfőbb vallási vezető Ali Khamenei közvetlen befolyása alatt maradnak. E posztokra csak a vallási vezető előzetes egyetértésével jelölhetett az elnök.
Irán hosszú hetek huzavonája után ismét tárgyalni akar atomprogramjáról. Ez azonban nem szabad, hogy a nyugati közvéleményt megtévessze, mert az urániumdúsítás folyik, a rakétaprogram előrehaladott szakaszban: az első atombombák legyártása már csak idő kérdése. Ez a lehető legrosszabb szcenárió Izrael számára. Különösen, hogy Irán és az iszlám forradalom elsőrendű feladata „a zsidó államot kiradírozni a térképről". Ráadásul ennek megvalósítására Irán továbbra is a világ első számú terrorizmust támogató országa maradt. A Hezbollah és a Hamasz terrorszervezetek közvetlenül is teheráni utasításra cselekszenek.
Irán legújabb kormányával ismét megmutatta a világnak, hogy milyen is rezsimjének valódi természete. Ahmadinezsád ugyanis olyan honvédelmi minisztert nevezett kormányába, aki ellen Argentína kérelmére az Interpol nemzetközi elfogató parancsot léptetett életbe. A holokauszttagadó elnök nem véletlenül nevezte ki kabinetjébe azt a személyt, aki a holokauszt óta az eddigi legnagyobb antiszemita mészárlás elkövetésében játszott kulcsfontosságú szerepet.