Egyelőre az egészségügyi reform uralja a híreket az Egyesült Államokban, azt a látszatot keltve, hogy ezen állhat vagy bukhat Barack Obama elnökségének sikere. Azonban hamar háttérbe szorulhat egy másik olyan témával szemben, ami az utóbbi időben a vártnál „hidegebben” hagyta az amerikai közvéleményt: ez pedig az afganisztáni háború.
A veszteségek fokozatosan emelkednek – az elmúlt hónapban vesztette el az amerikai hadsereg a legtöbb katonáját a háború 2001-es kirobbanása óta, és a 2009-es év már most a legtöbb halálos áldozatot követelő éve a háborúnak.
Bár a közvélemény még nem követeli hangosan az amerikai csapatok kivonását, a csendes eltávolodás már egyértelmű: az Economist és a YouGov által nemrég készített felmérés szerint a megkérdezetteknek csak harminckét százaléka támogatja, hogy még több csapatot küldjenek a közép-ázsiai országba, és csak harmincöt százalékuk véli úgy, hogy Amerika megnyerheti ezt a háborút. Hatvanöt százalékuk szerint Amerika vesztesként fog kivonulni Afganisztánból. A Washington Post és az ABC News által készített felmérés alapján pedig a megkérdezettek ötvenegy százaléka szerint a háborúnak nincs semmi értelme. A demokrata válaszadók között hetven százalék van ezen a véleményen.
Obama már korábban világossá tette, hogy a konfliktusokat egyértelműen pénzügyi-gazdasági segítséggel, tárgyalásos úton kívánja rendezni, és csak kivételesen, Afganisztán esetében fogadja el katonai erők bevetését. Az ottani konfliktusról mindeddig mint „szükséges háborúról” beszélt – szemben a Bush elnök által az iraki háború esetében használt „választott” háború kifejezéssel. „Az afganisztáni háború azért szükséges, hogy megfosszuk az al-Kaidát egyik fő bázisától” – mondta korábban az elnök. Ez az érvrendszer azonban egyre kevésbé védhető, és a felmérések szerint az elnöknek egyre nagyobb ellenzéke támad a saját pártján belül is.
Elemzők szerint ugyanis a terrorszervezet vezetői már régóta Pakisztánban tartózkodnak. És bár az afgán–pakisztáni határvidék kétségtelenül a világ egyik legkevésbé ellenőrzött térsége, távolról sem az egyetlen. „Miért küldünk hatvannyolcezer katonát Afganisztánba, és hagyjuk magára a világ többi terrorista-rejtekhelyét, mint például Szomáliát?” – teszik fel a kérdést.
Vannak persze jobb indokok is a háborúra, ezek azonban jóval nehezebben eladhatók a közvélemény számára. Az egyik, hogy egy esetleges tálib győzelem destabilizálhatja Pakisztánt, megerősítve az országban a dzsihádisták befolyását. Mivel Pakisztán atomhatalom, ez rendkívül veszélyes helyzetet teremthet. A másik érv, hogy ha Amerika hagyja, hogy a tálibok győzzenek, azzal magára hagyja azokat az embereket, akiknek az Egyesült Államok és szövetségesei védelmet ígértek. Bár ez közvetlen veszélyt nem eredményez a Nyugat számára, mégis sokakat a szövetségesek ellen fordíthat.
Azonban ezek sem támadhatatlan érvek: a tálibok elleni harc már önmagában Nyugat-ellenességet, és így gerillaharcokat szíthat Pakisztánban, sokkal inkább, mint egy esetleges kivonulás; ami pedig az afgánoknak ígért védelmet illeti, mi van akkor, ha az afgánok maguk akarják, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki az országból?
Kétségtelen, hogy minél hosszabb időt töltenek a nyugati haderők Afganisztánban, annál népszerűtlenebbé válnak. Mivel a csak szárazföldi hadműveletekhez kevés a katona, csak légitámadásokkal tudják visszaszorítani az ellenséget, ez viszont jelentős számú civil áldozatot követelhet. Mindeközben az amerikaiak által támogatott augusztus 20-ai elnökválasztással kapcsolatban egyre több szabálytalanság kerül nyilvánosságra, ami olyan fénybe állíthatja a nyugati haderőket, hogy ők juttattak hatalomra egy, a helyiek szemében illegitimnek számító kormányt.
A tapasztalat szerint a lázadók ellen folytatott harchoz legalább egy katonával kell számolni minden ötven lakosra. Ez Afganisztán esetében ötszázezer katonát jelentene (most százháromezer szövetséges katona tartózkodik az országban). Ez nyilvánvalóan lehetetlenség. Az egyetlen megoldás, ha jelentősen csökkentik az amerikai haderő által ellenőrzött területek nagyságát, és ott is csak védelmi műveleteket folytatnak.
De még ezt a korlátozott célt is csak drága áron lehet majd elérni, és a közvélemény támogatását sem lesz egyszerű megnyerni. A kongresszusban Obama és a republikánusok között egyre keserűbb a viszony az egészségügyi reform és a gazda-ságélénkítő csomagok miatt, így rájuk nem számíthat. De ami ennél is súlyosabb, hogy ebben a kérdésben saját pártja támogatását sem bírja. Megpróbálhatja a legjobb döntéseket hozni, de kétségkívül sajnálni fogja, hogy sajátjaként vállalta fel ezt a háborút – írja a neves brit napilap.
2009. 09. 04. (XIII/36)
