Az izraeli rendőrség vasárnap ajánlotta az ügyészségnek, hogy emeljen vádat Lieberman ellen. A rendőrség állítása szerint bizonyítékok alapján a miniszter gyanúsítható vesztegetéssel, csalással, a közbizalom megsértésével, rendőrségi vizsgálat akadályozásával, tanúk zaklatásával és pénzmosás gyanújával. Lieberman ügyét különleges rendőri egységek vizsgálták három éven át. A speciális egység parancsnoka, Joav Szeglovitch az egész anyagot vádemelési javaslattal továbbította az ügyészségre.
Lieberman az Israel Beitenu frakcióülésén szólalt fel, nem ismételte meg a vasárnap hangoztatott vádakat, amely szerint politikai boszorkányüldözés áldozata lett volna, és nem vádolta a rendőrséget politikai elfogultsággal sem. Három éven át folyt ellene a vizsgálat anélkül, hogy ügyét ejtették volna, vagy döntöttek volna arról, hogy vádat emelnek-e. Lieberman már a Legfelsőbb Bíróságnál is panaszt tett emiatt. A hétfői ülésen azonban jelezte: vádemelés esetén azonnali hatállyal lemond külügyminiszteri posztjáról és három-öt hónapon belül megválik pártfőnöki beosztásától és a knesszetben képviselői tagságától is. Erre az átmeneti időszakra azért van szükség, hogy feladatait zökkenőmentesen átadhassa. Ennek ellenére Lieberman úgy véli, hogy mindezekre nem kerül majd sor, és a következő választásokon legalább húsz mandátumos győzelemre vezetheti a pártját.
A türelmetlen ellenzék már most támadások sorozatát indította Lieberman ellen, mert a rendőrségi bejelentésre nem mondott le azonnal, és a rendőrséget politikai elfogultsággal vádolta. Az ellenzék vezére, Cipi Livni, valamint a korábbi külügyminiszter-helyettes, Madzsalli Whbee Benjamin Netanjahut is korholta, mert nem állt ki Liebermannal szemben a rendőrség mellett. Az ellenzéki képviselők szerint ront a zsidó állam imázsán, hogy a külpolitika élén a meggyanúsított Lieberman áll. Netanjahuhoz közel álló források azonban képmutatónak találják az ellenzéki magatartást, hiszen Ehud Olmert egykori miniszterelnök is a hivatalában maradt, amikor a rendőrség hasonló bejelentést tett vele szemben. Netanjahunak is akadnak rossz emlékei a rendőrséggel kapcsolatban. Korábbi miniszterelnöksége idején ellene is vizsgálat indult. Hónapokig járt kihallgatásra amiatt, hogy a kormányfőként kapott ajándékokat nem vitte egy speciális bizottság elé, hogy eldöntsék, megtarthatja-e vagy sem. Az ajándékok kibontatlanul feküdtek Netanjahu házának pincéjében. A rendőrség a több hónapos meghurcoltatás után vádemelési javaslat nélkül zárta le az ügyet.
A főügyész, Mazuz szerint legkevesebb két hónapra van szüksége az ügyészségnek, hogy eldöntse: vádat emel-e vagy sem. Az aktát most a főügyészség gazdasági ügyekkel foglalkozó csoportja vizsgálja, és tesz javaslatot a főügyésznek, Menahem Mazuznak. Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy ez a folyamat meddig tart. Előfordulhat, hogy az ügyészek a nyomozás kiegészítését és újabb információk beszerzését látják szükségesnek annak érdekében, hogy minél megalapozottabb döntést hozzanak.
Ha a főügyész vádat emel, akkor kell Liebermannak lemondania miniszteri posztjáról, de a törvény nem írja elő, hogy képviselői posztjáról is távoznia kellene. Lieberman valószínűleg jelenlegi helyettesét, Danny Ayalont, Izrael egykori amerikai nagykövetét jelöli ki utódjaként. Egyelőre nem ismeretes, hogy Ayalon kapja-e meg a címet, vagy Netanjahu megtartja magának a külügyi tárcát, és a gyakorlatban a külügyminiszter-helyettes vinné a külügyeket. Ez utóbbit magának Liebermannak kell majd eldöntenie.
Ha Lieberman lemond, akkor maga határozhat, hogy ki veszi át a helyét. Ez része a Netanjahuval kötött koalíciós megállapodásnak. Ennek ellenére sokan tekintenek vágyakozva a tárcára a Likud tagjai közül. Itt elsősorban Szilván Salom kormányfő-helyettes jöhet számításba, aki már a kormányalakításnál szerette volna megszerezni ezt a posztot. A fáma azonban Saul Mofázt, a Kadima helyettes vezetőjét is számon tartja. Eszerint Netanjahu szeretné a kabinetjébe csábítani az egykori honvédelmi minisztert, aki hajszállal maradt alul a Kadima belső választásán Livnivel szemben. Ha Mofáz csatlakozna a kormányhoz, ezzel a Kadimában szakadás következne be, és az egykor Likudhoz tartozó képviselők – a politikai spekulációk szerint – visszatérnének az anyapárthoz.
Politikai elemzők szerint azonban valószínűtlen, hogy Netanjahu elvegye a tárcát az Israel Beitenutól, és ezzel megkockáztatná, hogy a knesszetben harmadik legerősebb párt kilépjen a koalícióból. Különösen most, hogy előfordulhat, hogy a koalíció másik pártja, a Munkapárt is kettészakadhat. Egyelőre ezek azonban csak feltevések, hiszen a főügyészség döntésére még legkevesebb két hónapot várni kell. Egy azonban biztos, ha a bizonyítékok alaposak Lieberman ellen, és itt a hangsúly a „ha”-n van, aligha úszhatja meg a vádemelést. A Sasz párt egykori vezetőjét, az akkori belügyminiszter Arje Derit négy év szabadságvesztésre ítélték korrupciós vádak miatt, és ebből két évet és hat hónapot le is kellett töltenie. Míg a háborús hősnek, a hatnapos háború legendás légierő-főparancsnokának, Ezer Weizman köztársasági elnöknek az izraeli társadalom morális nyomása miatt le kellett mondania egy már elévült korrupciós ügy miatt. Mose Kacav elnöknek is az ellene emelt vádirat következtében kellett lemondania. Lieberman ügyében még nincs vádemelés, így egyelőre lemondania sem kell, és természetesen az ártatlanság vélelme még vádemelés után is megilleti a külügyminisztert. Izraelben ugyanis a törvény előtti egyenlőséget komolyan veszik.
Az utolsó év?
Irán készen áll arra, hogy egy éven belül megépítse első atombombáját – írta nyugati hírszerzési információkra támaszkodva a londoni The Times. A brit lap szerint csupán Ali Hamenei ajatollah (képünkön) jóváhagyása kell, és végrehajthatják az első kísérleti atomrobbantást az iráni nukleáris fegyverrel. Amennyiben ez a felhatalmazást az iráni tudósok megkapják, az előkészítetett hasadóanyagból hat hónap alatt bombagyártáshoz alkalmas urániumot tudnak előállítani. További hat hónap szükséges ahhoz, hogy összeszereljék a robbanófejet. Az iráni tervek szerint az atomfegyvert a hosszú hatótávolságú Sahab-3-as rakétára szerelnék fel. Az atomprogramon – amelynek a költsége elérte a tízmilliárd dollárt – több száz tudós és kutató dolgozott az elmúlt években.
2009. 08. 07. (XIII/32)
