A nyelvtörvény kapcsán azóta szinte mindenki megszólalt pro és kontra. A szlovák oldal a kritikák nyomására állítja: a törvény nem érinti a kisebbségi nyelvhasználatot. Ez nem akadályozta meg Robert Fico kormányfőt (képünkön) abban, hogy a hétvégén egy rendezvényen a magyar irredentizmussal riogasson, amelyre szerinte az egyik ellenszer ez a törvény. A szlovákiai magyar parlamenti képviselők alkotmánybíróságra adnák a jogszabályt, ha szlovák képviselőket is találnak a beadványhoz. Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője négypárti egységes fellépést sürget, és az európai szervezetekhez fordult, hogy megakadályozza a törvény hatályba lépését. Bajnai Gordon is bírálta a törvényt, amely miatt úgy tűnik, újra elmarad a hivatalos szlovák-magyar miniszterelnöki találkozó.
A törvényt előterjesztő szlovák kulturális minisztérium sem tudja, vagy nem akarja értelmezni a jogszabályt. A szlovákiai magyar Új Szó napilaphoz először olyan értelmezést küldtek, mely szerint a lapok kötelesek ezentúl szlovákul is feltüntetni a helyneveket, majd a miniszter nyilatkozata után, miszerint a törvény nem érinti a kisebbségi nyelvhasználatot, visszakoztak. Ami tény: a jogszabály szerint a nyilvános (szemben az eddigi hivatalos) érintkezésben ezentúl kötelező a szlovák nyelv használata (is). Ugyanakkor nem határozza meg pontosan a nyilvános nyelvhasználatot, és nem említi tételesen, hogy mely rendelkezések alól képez kivételt a kisebbségi nyelvhasználat. (Felmerült például, hogy a kórházban a magyar nemzetiségű orvosok beszélhetnek-e magyarul magyar nemzetiségű betegeikkel? És ha nem, ki lesz a felelős, ha a beteg nem érti jól a szlovák diagnózist, és emiatt esetleg meghal?) Bevezeti viszont, hogy a kisebbségi tanítási nyelvű iskolákban ezentúl kötelező szlovákul is vezetni az összes dokumentációt, valamint minden emléktábla esetében a szlovák szövegnek is szerepelnie kell.
Ezen rendelkezések, és főleg a törvény szelleme szembemegy az európai kisebbségi politikával, vélhetőleg a szlovák alkotmánnyal is, hiszen nemzeti alapon tesz különbségeket, illetve szankcionál. Nemcsak a kisebbségekre nézve hátrányos, hanem egyáltalán minden nem szlovák szervezetre, egyénre, sőt a szlovákokra nézve is, hiszen kodifikált nyelvről beszél, amelynek pontos meghatározása ezek szerint ezentúl a kulturális minisztérium hivatalnokainak felelőssége lesz. E szerint büntethetnek akár ötezer euróig. Bajnai Gordonnak mindenképpen igaza van abban, hogy a törvény a 19. század szellemét idézi. Nemcsak azért, mert nemzeti alapon született (indoklásában az áll, hogy Szlovákia egyetlen államalkotó nemzete a szlovák), hanem azért is, mivel a 20. századi nyelvtudomány egyik alapvető tétele, hogy a nyelv folyamatosan változó, élő közeg, amelynek bárminemű törvényi, külső védelme szemben áll annak belső természetével.