Nicolas Sarkozy és környezete valószínűleg nem számított a britek felháborodására, amikor a partraszállás 65. évfordulójáról való megemlékezést kétoldali, amerikai–francia ünnepséggé kívánta alakítani. Az esetről elsőként beszámoló brit Daily Mail szerint az ünnepséget Sarkozy elsősorban arra akarja kihasználni, hogy felmelegítse a francia–amerikai kapcsolatokat, amelyeket éppen ő hűtött le, amikor egy ebéd során francia képviselőknek kifejtette: Obama tapasztalatlan még egy ország vezetésére. A brit bulvárlap beszámolója szerint a szervezőkben fel sem merült a királynő meghívása, és ezt látszik alátámasztani Luc Chatel kormányszóvivő magyarázata is, aki azt nyilatkozta, hogy a királynőt természetesen szívesen látják, de azért nem hívták meg, mert az ő tárgyalópartnerük az angol kormány, amely csak nemrégiben jelezte, hogy részt kíván venni az eredetileg francia–amerikainak tervezett megemlékezésen.
A francia kormányszóvivő által adott magyarázat kapcsán a The Times azt emelte ki, hogy a múltban öt amerikai elnök vett részt külön amerikai–francia megemlékezéseken, de ezeket soha-sem tartották június 6-án. A francia hivatalos magyarázat nem nyerte el a Fehér Ház tetszését sem, amely Robert Gibbs sajtószóvivőn keresztül jelezte, hogy az amerikai elnök szeretné, ha a királynő részt venne a június 6-ai ünnepségen. A francia diplomácia számára egyre kellemetlenebbé váló ügyet végül úgy sikerült megoldani, hogy a Fehér Ház beavatkozását követően az Elysée-palota meghívta az ünnepségre Károly walesi herceget, aki a meghívást elfogadta, így ő képviseli majd a királyi családot Omaha Beachen június 6-án.
Annak ellenére, hogy végül pont került az ügy végére, Nicolas Sarkozy diplomáciai magánszáma érzékenyen érintette a brit közvéleményt. A média egyöntetűen kemény kritikával illette a francia elnököt. A The Times cikkírója szerint Sarkozy figyelmen kívül hagyta, hogy a partraszállás a britek számára – akik 73 ezer emberrel vettek részt az akcióban – ugyanolyan szent, mint az amerikaiaknak. A Daily Telegraph szerint „a franciák nem tanultak”, az ugyanis, hogy nem hívták meg a királynőt a partraszállásról való megemlékezésre, azt mutatja, hogy semmi sem változott Franciaországban. De Gaulle tábornok ugyanis 1944 augusztusában, az amerikaiak megérkezésekor kijelentette: Párizs felszabadította önmagát. „Sarko” generációja úgy nőtt fel, hogy azt tanították nekik: „a briteknek csak mellékes szerepük volt az egészben”. A lap szerint a „franciák nem tudják nekünk megbocsátani, hogy megmentettük őket”.
Az ügyet kirobbantó Daily Mail kommentátora már jóval harciasabb hangot ütött meg, „egomániás törpének” nevezve a francia elnököt. A lap szerint az invitálás elmaradása azért is különösen sértő, mert II. Erzsébet ma az egyetlen hivatalban lévő államfő, aki katonai szolgálatot teljesített a partraszállás idején, amikor fiatal lányként alhadnagyi rangban a női szárazföldi segéderőknél szolgált.
Robert Capa, a normandiai krónikás
A normandiai partraszállás legismertebb magyar résztvevője kétségkívül Friedmann Endre volt, aki két Contax fényképezőgéppel felfegyverkezve szállt partra június 6-án reggel a haditervben Omaha Beachnek nevezett partszakasznál. A budapesti születésű Friedmann, akit a világ Robert Capaként ismer, több mint száz fotót készített a D-Dayről. Ezek nagy része az előhívás során a megbízást adó Life magazin technikusának hibájából tönkrement, a megmaradt képek pedig kissé elmosódottak voltak. A Life a képekből tízet megjelentetett június 19-én, a képaláírásban azt állítva: az életlenség annak köszönhető, hogy a fotóriporter keze remegett az izgalomtól. Capát híressé tették a képek, amelyeknek egyfajta művészi karaktert adott az elmosódás. Capa, aki nemcsak jól fényképezett, de kiválóan is írt, a partraszállásnál szerzett élményeit egy izgalmas regényben tette közzé nem sokkal a háborút követően. A könyvnek stílusosan a Kissé elmosódva címet adta.
2009. 06. 05. (XIII/23)
