A Likud vezetőjének optimizmusa töretlen, pedig lapzártánkig csak az Israel Beitenu párttal tudott a koalíciós alapelvekben megegyezni. E szerint a párt vezetőjét, Avigdor Liebermant nevezné ki külügyminiszternek, és a párt további négy tárcát kapna az új Netanjahu-kormányban. Megállapodtak abban is, hogy bizottságot hoznak létre, amely megoldásokat dolgoz ki a polgári házasság intézményének a nem-zsidó izraeliek részére való bevezetésére 15 hónapos határidővel.
Az egyezményhez azonban egy záradékot fűztek, hogy amennyiben nemzeti egységkormány alakulna, a posztok elosztása megváltozhat. Lieberman is jobban szerette volna, ha tisztán jobboldali kabinet helyett olyan kormány alakul, amelyben a Kadima és a Munkapárt is helyet kap.
A Sasz párttal az egyeztetések tovább folynak, mivel egyelőre nincs megállapodás. Az ultraortodox párt ingatlanreformot követel, hogy a vallásos szektorban a lakásínség megoldódhasson, pénzt kérnek a jesivák támogatására, és azt szeretnék, ha a vallásoktatás ügyére a pártból külön minisztert neveznének ki. Ez különösen érzékenyen érinti a Likud főtárgyalóját, Gideon Saart, aki az oktatási tárca reménybeli várományosa. Az akadozva folyó tárgyalások a kisebb pártokat is érzékenyen érintették, hiszen amíg nincs a Sasszal megállapodás, addig a többi, a kormányhoz csatlakozó jobboldali párttal sincs egyeztetés és alku sem. Lieberman mindenesetre intette a kisebb pártokat, hogy tanuljanak a múlt hibáiból és amilyen gyorsan csak lehet, csatlakozzanak a koalícióhoz. (1992-ben Jichak Samír, 1999-ben Benjamin Netanjahu jobboldali kormányát buktatták meg, utat engedve baloldali kormányoknak.)
2009. 03. 20. (XIII/12)
