Szaakasvili grúz elnök a CNN hírtelevízióban elmondta, hogy az oroszok nem
állnak meg Grúziánál, mivel szerinte az orosz vezetők a szovjet birodalmat
akarják helyreállítani. Putyin orosz miniszterelnök provokációnak nevezte azokat
a híreket, miszerint az orosz haderő az ukrán fennhatóság alá tartozó
Krím-félsziget megszállására készül. Közben egyes orosz lapok Grúzia szétesését
prognosztizálták, ha az örmények és az azeriek is az önállóság mellett döntenek.
A fegyverek elhallgattak, de a propaganda mindkét oldalon gőzerővel működik. Az
orosz hadsereg a teljes kivonulás helyett ellenőrző pontokat állít fel
Grúziában, ami az EU szerint nem felel meg a békeszerződésben vállaltaknak.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint a dél-oszét határ előtti
„biztonsági zónában” nyolc ellenőrző pontot állítanának fel, mindössze 500
békefenntartóval. A többi orosz békefenntartó Dél-Oszétiában állomásozna.
Felfegyverzett szakadár helyi milicisták is együttműködnek az orosz hadsereggel,
bár az nem teljesen világos, hogy az orosz hadvezetés alá tartoznak-e.
Grúziában a háború után legalább 150 ezer ember szorul humanitárius segélyre.
Ebből 45 ezer fő Dél-Oszétiában, 60 ezer pedig Goriban és más légicsapások által
sújtott grúz városokban vesztette el otthonát, illetve munkahelyét. Humanitárius
segélyt az EU és Oroszország egyaránt biztosítani kíván. Az EU a brüsszeli
csúcson azonnali segélyekről döntött, amelyekkel a grúz lakosságot kívánják
támogatni. Sőt az újjáépítésben is segíteni kíván az EU mintegy 110 millió euró
összértékben.
Benita Ferrero Walder, az EU külügyi biztosa az Európa Parlament előtt
ismertette az Európai Tanács döntését a rendkívüli csúcs után. A külügyi biztos
megköszönte a francia elnökségnek az aktív és sikeres szerepvállalást a
tűzszünet létrehozásában. „Oroszország a hatpontos béketerv be nem tartásával,
valamint Abházia és Dél-Oszétia elismerésével ellentmond azoknak az
alapelveknek, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat alátámasztják.” Szankciókról
ugyanakkor nincs szó, azonban a biztos szerint az unió és Oroszország kapcsolata
nem maradhat „a normál ügymenetben”, mintha semmi nem történt volna. A
folyamatban lévő ügyeket nem állítják le, de minden új kezdeményezést, így az
unió és Oroszország közti partnerségi szerződést is felfüggesztik.
Az EU nemcsak a fegyverszünet megkötésében, hanem akaratán kívül ugyan, de a
kiváltó okokban is némiképpen szerepet játszott. Koszovó függetlenségének
elismerésekor benne volt a levegőben egy nemzetközi konfliktus lehetősége. Most
Oroszország benyújtotta a számlát a Nyugatnak Koszovóért, és a grúz fegyveres
erők általi népirtásra hivatkozva függetlennek ismerte el a Grúziától elszakadni
kívánó Dél-Oszétiát és Abháziát. Ráadásul a már említett hatpontos béketervet is
negligálta, mivel nem vonult ki teljesen Grúziából.
A háború kirobbantásával a felek kölcsönösen egymást vádolják. Az oroszok
szerint a grúzok támadták meg Dél-Oszétiát. A grúzok szerint az oroszok
provokálták ki a támadást, és nemzetközi vizsgálatot kérnek ennek
megállapítására. Mindenesetre a meggondolatlan grúz fegyveres lépés és az orosz
békefenntartók megtámadása kiváltotta Moszkva azonnali katonai beavatkozását és
a térség destabilizálódását. A Nyugat hálás lehet, hogy Grúzia nem kapott
NATO-tagságot, különben könnyedén a harmadik világháború szélére sodorhatta
volna az észak-atlanti szövetséget.
Az EU a kialakult helyzetben védené Grúzia területi szuverenitását, azonban
Oroszország Nyugat-Európa legnagyobb energiaszállítója, ezért nincs egységes
álláspont az oroszok szankcionálását illetően. A soros EU-elnök, Franciaország
külügyminisztere, Bernard Kouchner vetette fel az Oroszország elleni szankciók
tervét. Moszkva óva intett a szankcióktól, és kiszivárogtatta, hogy „szükség
esetén” az orosz állam által teljes mértékben kontrollált földgáz-, sőt akár a
kőolajszállításokat is mérsékelheti. Az orosz földgáztól leginkább függő
Németországban azonnal elhamarkodottnak bélyegezték Kouchner javaslatát. Az EU
háromhavi stratégiai kőolajkészlettel rendelkezik, de az uniós finomítók nagy
része az orosz kőolaj minőségére van beállítva, ezért az orosz szállítások
elmaradása komoly fennakadásokat okozna, és az egekbe emelné az amúgy is drága
energiahordozók árát. Az EU földgázbehozatalának 26, a kőolajimportnak 29
százaléka származik Oroszországból.
Meglepő módon a CNN által közölt közvélemény-kutatások szerint az oroszok nagy
része az Egyesült Államokat sejti a konfliktus mögött. Sőt, maga Putyin
miniszterelnök is arról beszélt egy német televíziós interjúban, hogy az
amerikai republikánusok úgy nyerhetnek választást, ha Oroszországot ellenségként
tudják feltüntetni, ezért leginkább az ő érdekükben állt a válság kirobbanása.
Oroszország az amerikai baromfiexport, valamint egyéb húsfélék exportjának
korlátozásával akarja az Egyesült Államokat megbüntetni, amiért az amerikai
sajtó egyöntetűen oroszellenes a kaukázusi konfliktus tekintetében.
Az EU Oroszországot leginkább a G8-ból való kizárásával szankcionálhatná, de ez
túllép az EU hatáskörén. Gordon Brown brit miniszterelnök szerint Moszkva nem
fenyegetheti energiakorlátozással az EU-t. Brown szerint itt az ideje, hogy
Európa más energiaszállítók után nézzen, és alternatív energiaforrásokat építsen
ki. Németország ezt a briteknél sokkal nehezebben valósíthatja meg, éppen ezért
a német külügyminiszter a Moszkva elleni szankciók elhalasztását képviselte. Az
unió minden bizonnyal gőzerővel elkezdi energiapolitikája átalakítását, és
mindent elkövet azért, hogy függetlenedni tudjon az orosz gazdasági és politikai
nyomástól. Az oroszok pedig részsikerként könyvelhetik el, hogy az olajfegyver
még a legmodernebb haderőnél is hatékonyabban működik.
2008. 09. 05. (XII/36)
