Fotó: Reuters
Bár Szíriából Izrael egész területe elérhető rakétákkal, a Hezbollah újra
felfegyverezte magát, és a Gázai övezetben az elmúlt időben annyi fegyvert
halmozott fel, amennyinek a felrobbanása az egész térséget a földdel tenné
egyenlővé, a fő veszélyt mégis az iráni iszlamista rendszer jelenti.
Akár még figyelmen kívül is lehetne hagyni Irán Izrael megsemmisítését ígérő
retorikáját, ha nem akarná olyan nagyon megszerezni az atomfegyvert. És ez
utóbbi szándékát is negligálni lehetne, amennyiben nem szavainak a
megerősítésére akarná felhasználni. Azonban a tömeggyilkosságra felszólító
beszédek és az annak végrehajtását lehetővé tevő eszköz megszerzésére irányuló
erőfeszítések arra a – ha nem is egyhangú, de kétségkívül többségi –
konszenzusra juttatták az izraeli vezetést, hogy Izrael jövőbeli léte teszi
szükségessé az iráni nukleáris ambíciók meghiúsítását.
Az izraeli vezetés még egy évvel ezelőtt is szinte teljesen bizonyos volt abban,
hogy a Bush-kormányzat megálljt fog parancsolni a mullahoknak. Sőt, még egy pár
hónapja is szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy az amerikaiak 2008 késő
tavaszán, kora nyarán katonai akciót hajtanak végre Irán ellen. Annál is inkább,
mivelhogy a gazdasági szankciók az olajárak alakulása miatt teljesen
hatástalanok Irán esetében. A pár év alatt négyszeresére emelkedett olajárak
olyan több száz millió dolláros folyamatos bevételt biztosítanak Iránnak, ami
bőségesen ellensúlyozza a nemzetközi szankciókat.
Ám Bush Iránnal kapcsolatos terveit porrá zúzta az amerikai titkosszolgálat
tavaly év végén kiadott jelentése, mely szerint Irán 2003-ban felhagyott az
atomfegyver megszerzésére irányuló szándékával. És bár a jelentés tartalmát az
izraeli titkosszolgálat a rendelkezésére álló információk alapján azonnal
kétségbe vonta, és így azt a közeljövőben felülvizsgálják, a Bush-kormányzat
számára szinte lehetetlenné vált az Irán ellen tervezett katonai támadás
kivitelezése. Ugyanakkor az is bizonytalan, hogy a jövő januárban hivatalba lépő
új amerikai elnök hogyan fog vélekedni a kérdésről. Míg ugyanis a republikánus
jelölt John McCainről Izrael úgy véli, hogy kiállna Izrael mellett egy esetleges
támadás során, a demokrata jelöltek esetében már távolról sem ilyen egyértelmű a
helyzet – még ha legutóbb Hillary Clinton tett is olyan megjegyzést, hogy
azonnal „eltörölné” Iránt, ha támadást intézne Izrael ellen.
Számos megállapítás látott napvilágot az elmúlt években annak kapcsán, hogy Irán
mikor lesz képes annyi urániumot dúsítani, hogy az elegendő legyen egy vagy akár
több atomfegyver előállításához. Ma már azonban a legtöbb szakértő között
egyetértés van abban, hogy 2009-2010 magasságában Irán képes lesz atombombát
előállítani. Akkorra pedig a hordozórakétái is képesek lesznek arra, hogy az
atomtöltetet eljuttassák Izraelbe, de akár Európa területére is.
Izrael számára mind egyértelműbb, hogy rá vár a feladat, hogy megállítsa Iránt
célja elérésében. Ha ugyanis Irán még egy évig zavartalanul folytathatja
atomprogramját, akkor visszafordíthatatlanul atomhatalommá válik. Emellett ha
demokrata elnök költözik januárban a Fehér Házba, erősen kétségessé válik, hogy
fellépne-e Irán ellen, vagy hogy megengedné-e Izraelnek, hogy ezt – Irak
légterét használva – megtegye. A támadás végrehajtására rendelkezésre álló
lehetséges idősáv tehát nagyon keskeny.
A 60. évfordulót követő hónapokban így az izraeli kormánynak minden eddiginél
nehezebb döntést kell majd meghoznia. Vajon a mostani vezetésnek megvan a
szükséges bölcsessége ahhoz, hogy megítélje: egy ilyen katonai akció
felelőtlenség-e vagy épp az életben maradás feltétele? – teszi fel a kérdést
vezércikkében a Jerusalem Post.
Aligha kétséges, hogy ha Izrael támadást intéz Irán ellen, Irán azonnal
ellentámadásba lendül – nem is egy fronton. Ám sokan úgy vélik, a másik változat
még rosszabb lenne. Ahogy egy izraeli nemrég kifejtette: „Egy Tel Avivra kilőtt
atombomba mindent elpusztítana. Vajon azért gyűltünk össze ezen a földön a
holokauszt után, hogy most egyetlen bombával megsemmisítsenek minket?”
2008. 05. 02. (XII/18)
