Sokan a 2004. év végi cunami tarolásához hasonlítják a Nargis ciklon okozta
pusztítást. A ciklon mintegy 120 kilométer per órás sebességgel rontott neki
Burmának, 7,5 méteres hullámokat kergetve maga előtt. Bár a hivatalos adatok
egyelőre 22 500 halottról és 41 ezer eltűnt személyről számoltak be, sokak
szerint félő, hogy az áldozatok száma a 100 ezret is elérheti. A becslések
szerint közel 2-3 millió ember vált hajléktalanná.
Andrew Kirkwood, a Save The Children nevű brit segélyszervezet igazgatója
szerint a katasztrófa mértékét jól illusztrálja, hogy azokat a városokat,
amelyeknek kevesebb, mint 60 százaléka pusztult el, nem sorolják a sürgős
segítségre szoruló települések közé. Egyes helységekben ugyanis az épületek
90-95 százaléka elpusztult. Nehezíti a helyzetet, hogy a leginkább érintett
terület az Irrawaddy folyó deltája, amely igen sűrűn lakott, és normál
körülmények között is nehezen megközelíthető.
Az uralmon lévő katonai junta nemcsak hogy napokig halogatta a külföldi
segélyszervezetek beengedését a katasztrófa után, hanem mint kiderült, a
lakosság időbeni előzetes tájékoztatását is elmulasztotta. Indiai meteorológusok
azt állítják, két nappal a ciklon megérkezése előtt jelezték a veszélyt:
„Jeleztük a ciklon földet érésének helyét, a katasztrófa súlyosságát és az
összes ezzel kapcsolatos kérdést a burmai hatóságok felé.” A lakosság
mindeközben azonban mit sem sejtett a készülőben lévő katasztrófáról.
A katonai junta tábornokai több nappal a tragédia után hivatalosan is
segítségért folyamodtak az ENSZ-hez, de az Egyesült Államok által felajánlott
250 ezer dolláros segélyt és mentőalakulatokat visszautasították. Több külföldi
segélymunkás vízuma is késlekedett.
A tragédia további következménye lehet még az amúgy is rekordmagasságban lévő
rizsárak további növekedése, mivel jelentős rizstermő földeket tarolt le a
ciklon. Mindemellett Burma lakosságának élelmezése is veszélybe kerülhet. Burma
idén 400 ezer tonna rizs exportjára készült, és különösen számított a rekord
rizsárakból befolyó profitra.