Afrika partjainál az olajban gazdag Nigéria számít még igen veszélyes
területnek. A szakértők szerint legtöbbször a tengeri területek gyenge vagy
helyenként nem elégséges jogi szabályozása, illetve a partvidékkel rendelkező
országok jogi intézményeinek gyengesége jelenti a problémák forrását. A
szomáliai kalózok például többnyire büntetlenül rabolhatnak. Sok esetben a
bűncselekményeket olyan területen követik el, amely nem tartozik egyetlen ország
fennhatósága alá sem.
Manapság kereskedelmi és vontatóhajók, tankhajók, halászhajók esnek kalózok
prédájául, de segélyszállító hajók és luxus óceánjárók elleni támadásra is volt
már példa. A cél változó: a szervezettebb és kifinomultabb bandák akár az egész
hajót elrabolják a rakománnyal együtt.
A kikötőbe manőverezett járművet átfestik, és meghamisítják a papírjait is. A
kisstílű martalócok számára azonban ez túl körülményesnek vagy lassúnak tűnik,
így ők beérik a hajó széfjében található készpénzzel – ami akár több tízezer
dollárnyi összeg is lehet –, vagy inkább váltságdíjat követelnek a hajóért és a
legénységért cserébe. Nem sokat teketóriáznak: ha a váltságdíj késik, megkezdik
a túszok kivégzését.
A zsákmány igen csábító: egy hajó elrablásakor 500 ezer dollártól 3 millió
dollárig terjedhet a „tarifa”. Becslések szerint az egyes bandák átlagosan évi
öt támadást hajtanak végre. A kalózok jachtokat, magánkézben lévő hajókat is
megtámadnak, ám ezekről sokszor nem is érkezik bejelentés, mivel a biztosítások
úgysem fedezik az ilyen károkat.
Kalóztámadások szempontjából még Szomália partjainál is veszélyesebb Indonézia
partvidéke, valamint a délkelet-ázsiai Malaka-szoros, amely a világ egyik
legforgalmasabb vízi útvonalának számít. Itt idén eddig 198 támadást
regisztráltak, de nem minden esetet jelentenek be.
A szorosok azért is veszélyesek, mert itt a hajóknak le kell lassítaniuk, így
könnyebb utolérni őket például motorcsónakokkal. A mai kalózoknak ugyanis már a
felszerelése is igen modern: a motorcsónaktól kezdve a gépfegyveren,
rakétameghajtású gránáton, mobiltelefonon át a GPS-ig (műholdas helymeghatározó
rendszer) minden megtalálható az arzenáljukban. Ezzel szemben a tengerjárók
nincsenek felfegyverezve, sőt a legénység még csak képzést sem kap arra, mit
kell tenni támadás esetén. Általában nagy nyomású tűzoltótömlőkkel verik vissza
a támadást, egyes hajókon pedig a legelőkről ismert villanypásztort alkalmazzák
a fedélzeti korlátokon.
A problémára egyelőre nem sok megoldás született. Az IMB azt tanácsolja
a hajósoknak: legalább 300 kilométerre kerüljék el a veszélyes partokat, támadás
esetén pedig „teljes gőzzel” nyomuljanak előre, és azonnal kérjenek rádión
segítséget.
2008. 04. 18. (XII/16)
