Berlusconi a Rai Uno tévécsatorna esti műsorában, telefonon nyilatkozva
közölte: „igen, győztünk, s ez az, amit az egész választási kampány alatt is
folyamatosan ismételgettem.” Majd hozzátette: öt éven át kormányoz majd.
Első sajtótájékoztatóján kijelentette: „Jelentős eredményt értünk el, de nem
lesz könnyű dolgunk. Kormányfőként ugyanazt teszem majd, amit vállalkozóként
tettem: egy nap sem fogok úgy lefeküdni, hogy előtte ne tettem volna valamit a
hazámért.”
Berlusconi első ígéretei szerint megmenti az Alitalia olasz légitársaságot,
megoldja a nápolyi szemétválságot, és keményebben lép fel az illegális
bevándorlókkal szemben. Egy héten belül kormányt alakít. Az első kormányülés
Nápolyban lesz, és eltakaríttatja a városban tornyosuló szeméthegyeket. Eltörli
az első lakás ingatlanadóját, adómentessé teszi a túlórát és a prémiumot, a
családfenntartó dolgozóknak ezer eurós támogatást juttat.
Az olasz lapok Silvio Berlusconi jobboldali koalíciójának „diadaláról” és a
kormányzásba való „nagy visszatéréséről” írtak. Az olasz médiacézár tulajdonában
lévő Il Giornale szerint „Berlusconi győzelme várható volt, de senki sem
gondolta, hogy ennyire tisztán nyer. Ismét sikerült megszólítania Itáliát. És
még azt mondták, hogy öreg és fáradt.” Az ugyancsak jobboldali Il Tempo
egyenesen „diadalról” beszélt.
Meglepetést hozott ugyanakkor a szélsőségesen nacionalista Umberto Bossi vezette
Északi Liga sikere: a párt ugyanis megkétszerezte szavazóit. Az Il Sole 24 Ore
című gazdasági lap szerint Bossiék eredményét aligha lehet, főleg északon, csak
a Róma-ellenes érzelmekkel magyarázni.
A választások után Berlusconi a tulajdonában lévő egyik televíziós csatornának
nyilatkozva közölte: segítségére lesz az Európai Uniónak abban, hogy újra
jelentős tényező legyen a világban. „Szükség van egy olyan Európa újjáépítésére,
amelynek vezető szerepe van a nyugati világban, amely kellő határozottsággal meg
tud birkózni a világ gondjaival” – mondta.
Berlusconit második miniszterelnöki mandátuma idején, 2001–2006 között azzal
vádolták, hogy elszigeteli Olaszországot a többi EU-tagállamtól, és inkább az
olyan kívülálló országokkal való kapcsolattartásra koncentrál, mint az Egyesült
Államok, Oroszország vagy Izrael.