Négy éve nem látott ennyi vért Jeruzsálem. Nyolc fiatal holtteste és a
vallási iskola könyvtárának szent könyvei is vérben úsztak. A Jeruzsálem
bejáratánál elterülő Kirját Mose negyedben található Izrael egyik leghíresebb
vallási iskolája, a Merkaz Harav jesiva, amely több száz hallgatónak nyújt
lehetőséget a zsidó vallás tanulmányozására. Csütörtök este az iskola
könyvtárában gyűltek össze a diákok, hogy megünnepeljék Ádár hó kezdetét,
amelyben a Purim örömünnepére is sor kerül. Közel nyolcvan diák tartózkodott már
a teremben, amikor Alaa Abu Deim Kalasnyikovjából tüzet nyitott. A tömeggyilkos
több mint 500 lövedéket lőtt ki, nyolc diákot megölt, tizenegyet megsebesített.
Végül Jichak Dadon, a jesiva egyik hallgatója lőtte le a merénylőt, aki a
kelet-jeruzsálemi Dzsabal al-Mukaber arab negyed lakosaként izraeli személyi
igazolványát felhasználva, akadálytalanul jutott az iskola épületébe, amelynek
bejáratát nem őrizték külön biztonságiak.
Néhány órával a jesivai vérfürdő előtt a Gázai övezet határán felrobbantottak
egy izraeli katonai dzsipet. A katonák mentésére a helyszínre érkező
mentőhelikoptert és az alakulatokat a határ túloldaláról géppuskatűzzel
fogadták. A támadók távirányítással működésbe hozható, különösen nagy erejű
robbanószerkezeteket használtak. Az akciót a Hezbollahtól tanult módszer szerint
a terroristák filmre vették. Mindkét támadás tudatos megtervezése és
végrehajtása a Hezbollah kézjegyét viseli magán, amely azt jelzi, hogy a Gázai
övezetben és a Nyugati parton is fokozódik az iráni befolyás. A
terrorcselekményekért a felelősséget a Hamasz vállalta magára, bár ezt utóbb a
megtorlástól tartva visszavonták. A tömeggyilkos családja által felállított
sátor fölött is a Hamasz és a Hezbollah zászlója lebeg.
Bár a terrorcselekményt a nemzetközi közösség vezetői elítélték, a Biztonsági
Tanács rendkívüli zárt ülésén Líbia vétója miatt nem ítélte el a terrortámadást.
Miközben Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke is elítélte a merényletet, a
hivatalos palesztin kormánylap, az Al-Hajjat al-Dzsadida a tömeggyilkost szent
mártírrá, sahiddá avatta. Az Abbász vezette Fatah a Nyugati parton, a Hamasz
pedig a Gázai övezetben osztogatott cukorkákat a vérengzés után, miközben a
fegyveresek géppisztolyaikból örömlövéseket eresztettek a levegőbe.
A nyugati média általában az „úgy kezdődött, hogy visszalőtt” megközelítésben
tudósított a terrortámadásról, amelyet a gázai rakétatámadások ellen indított
izraeli hadműveletre adott válaszként értelmeztek. A CNN a merénylet után a
jeruzsálemi képsorokra érdemi kérdés nélkül élőben a Hamasz szóvivőjének
tízperces Izrael elleni panaszáradatát adta, míg a londoni The Times hosszan írt
a merénylő családjáról és készülő házasságáról, anélkül, hogy a nyolc fiatalról
a nevükön kívül bármit leírtak volna.
Kapcsolódó cikk: Élniük kellett volna
2008. 03. 14. (XII/11)
