A palesztin vezetés fantáziája kimeríthetetlennek látszik, ha régóta kitűzött
céljait akarja elérni. A PFSZ alapvető célkitűzése – a Hamasszal egyetértésben –
Izrael felszámolása, zsidó lakosságának elűzése és Palesztina megalapítása
Izrael Állam területén. 1993-ig ezt „fegyveres kommandóakciók”, azaz terror
útján kívánták megvalósítani. A békés opció Oslóval vette kezdetét, ám ez idő
alatt is alkalmazták a terror eszközét. Arról nem is beszélve, hogy a folyamat
egy ötéves terrorháborúba, az „al-Aksza Intifádába” torkollott. Most, hogy ezek
az opciók is kudarcot vallottak, a palesztinok új tervet eszeltek ki: Izrael 60.
születésnapja alkalmából négymillió arab békés úton megszállja az országot.
Az 1948 decemberében megalkotott 194. határozat 11. cikkelye szerint „azoknak a
menekülteknek, akik vissza akarnak térni otthonaikba, és békében szeretnének
élni szomszédaikkal, a lehető legkorábbi időpontban meg kell ezt engedni, azok
számára azonban, akik nem kívánnak visszatérni, a nemzetközi jog és a
méltányosság alapján a felelős kormányok és hatóságok részéről kártérítés
fizetendő ingatlanaikért és minden veszteségükért”. Azonban az idézett
közgyűlési határozat csak ajánlás, és egyáltalában nem teremt jogot a
visszatérésre. Ilyen jog a nemzetközi jogban ugyanis egyáltalában nem létezik.
Az arabok egyébként 1948-ban elutasították ezt a javaslatot, mert nem akartak
békét kötni Izraellel. Ilyen hazatérésre viszont csakis egy elfogadott
békeegyezmény keretében, Izrael jóváhagyásával kerülhet sor. A nemzetközi
közösség is ellenzi. Véleményük szerint a palesztinoknak a saját államukba
kellene visszatérniük, és semmi keresnivalójuk a zsidó államban.
A „Visszatérés és Együttélés” elnevezésű kezdeményezés jelzi, hogy a PH már nem
a kétállami megoldás híve, hanem azt szeretnék, ha zsidók és arabok egy államon
belül élnének: „A palesztinoknak, mindazok által támogatva, akik hisznek a
békében, az együttélésben, emberi jogokban és az ENSZ-határozatokban, minden
energiájukat és erőfeszítésüket arra kell fordítaniuk, hogy visszatérjenek a
szülőföldjükre, és a zsidókkal békében és biztonságban éljenek. A visszatérés
jogának megvalósítása emberi, erkölcsi és jogi akarat, amelyet a zsidók vagy a
nemzetközi közösség nem tagadhat meg. A nagy szenvedés 60. évfordulóján a
palesztin nép eltökélt, hogy véget vet ennek az igazságtalanságnak.” Szó sincsen
igazságtalanságról, hiszen a palesztinoknak az arabok által jogellenesen
indított háború következtében kellett elhagyniuk lakóhelyeiket, és vereségük,
valamint Izraellel szembeni máig tartó ellenségességük miatt nem térhettek
vissza. Arról nem is szólva, hogy az arabok kilencszázezer zsidót üldöztek el
arab országokból, akiket viszont a zsidó állam letelepített. Így jogosan
követelheti, hogy a palesztinai arabokat vagy az autonómia területén vagy más
arab országokban telepítsék le.
Abu Ein kezdeményezése felszólítja az izraelieket, hogy üdvözöljék azokat a
palesztinokat, „akik visszatérnek majd, hogy a béke földjén együtt éljenek
velük”. A palesztin menekülteket pedig arra hívja fel, hogy 2008. május 14-én
bőröndjeikkel és sátraikkal az ENSZ-zászlót lobogtatva térjenek vissza, és
telepedjenek le korábbi falvaikban és városaikban. Az arab országokat, különösen
Jordániát, Szíriát, Libanont és Irakot arra kérik, hogy nyissák meg határaikat,
és engedjék a menekülteket Izraelbe menetelni, valamint kormányaik nyújtsanak
logisztikai támogatást a menekülteknek feladatuk végrehajtásában.
Az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, Kanadában és Latin-Amerikában élőket
arra kérik, hogy „használják külföldi útleveleiket, és május 14-16-án repüljenek
a Ben-Gurion repülőtérre”. Mások „béreljenek csónakokat és ENSZ-zászlók alatt
közelítsék meg az izraeli kikötőket.” A nemzetközi támogatás biztosítására a
terv felhívja a világ vezetőit, az ENSZ főtitkárát, újságírókat és jogi
szakértőket, hogy biztosítsák a palesztinoknak a „visszatéréshez való jogot”. A
palesztinok „cserébe” megígérik, hogy jogukat békésen gyakorolják, és lemondanak
a terrorról és az erőszakról. A terv szerint a palesztinok jogaik érvényesítését
„a tárgyalóasztalnál nem érhetik el, így a sorsuk irányítását a maguk kezébe
kell venniük”.
Az ötletet a PH a Hezbollahtól vette, amely 2000-ben az Izrael által elfoglalt
dél-libanoni biztonsági övezetbe fegyvertelen arabokat vezényelt. Tudta, hogy az
izraeli katona fegyvertelen polgári személyekre nem lő és ezt használta ki.
Izrael kénytelen volt egy éjszaka alatt valamennyi fegyveresét kivonni a
térségből. A palesztinok célja, hogy a zsidókkal szemben ellenséges arabok arra
kényszerítsék a zsidó lakosságot, hogy máshol keressen életlehetőséget. Hiszen
tudják jól, hogy az arabok „békevágya” a zsidókkal szemben nem jelenthet
számukra semmi jót. Az elmúlt száz év történelme, de különösen a legutóbbi
évtized ezt bőségesen bizonyítja.
2008. 03. 28. (XII/13)
