A valódi neve minden bizonnyal Viktor Anatoljevics But. Ezenkívül legalább
tíz nevet (és e nevekre kiállított útleveleket) használt. Az idők hajnalán
Moszkvában a hadsereg (más források szerint a KGB) idegen nyelvek főiskoláján
tanult, és vagy egy tucat idegen nyelven beszél. Állítólag a szovjet légierőnél
kezdte pályafutását, de már a szovjet időkben is fegyverszállítással
(csempészéssel) foglalkozott. Akkor a Szovjetunió támogatta afrikai
gerillamozgalmaknak szervezett fegyverszállításokat, később pedig szovjet
utódállamok, továbbá Bulgária és Szlovákia gyáraiban előállított, illetve ottani
katonai raktárakban tárolt fegyvereket exportált bárkinek, aki megfizette. Ennek
lebonyolítására Air Cess néven egy mintegy ötven repülőből álló flottát hozott
létre, amely az Egyesült Arab Emirátusokban van bejegyezve. A különféle
körözések szerint első számú bűntársai: az ukrán származású Andrij Szmuljan brit
állampolgár (közel-keleti kapcsolatok), a bin Laden család baráti köréhez
tartozó, szíriai származású Richard Chichakli amerikai állampolgár, az Egyesült
Államok hadseregének kitüntetett veteránja (amerikai kapcsolatok) és a
valószínűleg orosz származású Valerij Najdo (afrikai kapcsolatok).
Az amerikai kábítószer-ellenes hatóságnak, a Dél-New York-i körzet
ügyészségének, valamint az Interpolnak az adatai szerint But állt bizonyítottan
legalább 38 olyan – ukrán, moldovai és bolgár eredetű fegyvereket tartalmazó –
illegális szállítmány mögött, amelyeknek címzettjei többek között afganisztáni,
angolai, kongói, libériai, ruandai, Sierra-Leone-i, szudáni kormányellenes
gerillaszervezetek voltak. Az Amnesty International úgy tudja, a „halálkufár”
Tanzániába és Ugandába is csempészett fegyvert Ukrajnából, mégpedig görög zászló
alatt közlekedő hajókon. Mindezek sok-sok millió dolláros üzletek voltak, annál
is inkább, minthogy a But által szervezett illegális szállítmányok nemcsak kézi,
hanem drága tüzérségi fegyverekből, rakétavetőkből, bonyolult légvédelmi
rendszerekből álltak.
Az ABC amerikai televízió értesülései szerint But szolgálatait eleinte az
Egyesült Államok is igénybe vette.
A Szaddám Huszein-rendszer megdöntése előtt az orosz veterán a Pentagon
megbízásából az iraki diktatúrával szemben álló erőknek csempészett fegyvert.
Ezt Paul Wolfowitz akkori amerikai védelmiminiszter-helyettes utóbb maga is
beismerte. Később azonban But tevékenysége mindinkább keresztezte Washington
érdekeit. A brit katonai hírszerzés olyan nyomra bukkant, amely szerint But a
táliboknak és az al-Kaidának is szállított „árut”. Az amerikai kábítószer-,
alkohol- és fegyverellenes hatóság ügynökei pedig felfedezték, hogy But ügyfelei
között szerepel a FARC (a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) nevű
terrorszervezet, amely narkotikumok termesztéséből és azoknak az Egyesült
Államokba való csempészéséből tartja fenn magát, illetve az ebből származó
jövedelméből fizet a fegyverszállítónak. (A UNITA nevű angolai gerillamozgalom a
gyémántbányászat megadóztatásából származó pénzzel egyenlítette ki számláit.)
2006-ban Bush elnök rendeletet adott ki a kongói fegyveres konfliktusokban
szerepet játszó szervezetek és személyek amerikai bankbetéteinek
befagyasztásáról. Ezek listájára felkerült Viktor But orosz vállalkozó is,
akinek a neve akkorra már ENSZ-jelentésekben és több ország körözési listáján is
szerepelt.
A tíznevű fegyverkereskedőt magukat latin-amerikai gerillaszervezetek
képviselőinek kiadó amerikai ügynökök csalták lépre Bangkokban, ahová But
Moszkvából érkezett az Aeroflot orosz légitársaság járatával. A thaiföldi
hatóságok vették őrizetbe – az első hírek szerint – cinkosával, Szmuljannal
együtt (később kiderült, hogy Szmuljannak sikerült egérutat nyernie, de aztán
New Yorkban valóban őrizetbe vették), mégpedig terrorizmus elősegítésének
megalapozott gyanújával. Ha bebizonyosodik ez a vád, Thaiföldön tíz évre
leültethetik, azután pedig kiadhatják az őt köröző külföldi államok
valamelyikének. Oroszországot, amelynek But az állampolgára, a thaiföldi
hatóságok egyelőre nem értesítették hivatalosan a letartóztatásról. Washington
szeretné elérni, hogy a halálkereskedőt most rögtön adják ki neki, de ezt
kérheti a maga részéről Moszkva is, amely viszont (az Interpol nemzetközi
körözése ellenére) nem tud Viktor But állítólagos bűncselekményeiről, és ennek
megfelelően nem is körözi. Néhány évvel ezelőtt az üzletember Moszkvában járva
nyilatkozott az egyik ottani újságnak, és rablómesének („hollywoodi
thrillernek”) minősítette azokat az állításokat, melyek szerint ő illegális
fegyverkereskedelemmel foglalkozna. Később az Emirátusokban ugyanilyen
értelemben nyilatkozott az NTV orosz televízió-csatornának is. Ezeket a vádakat
szerinte a tulajdonában lévő légitársaság konkurensei terjesztik, hogy
kiszoríthassák az afrikai piacról az Air Cesst. Ugyanezt hangoztatja most Viktor
But testvére, Szergej, valamint a lebukott fegyvercsempész moszkvai ügyvédje,
Viktor Burobin is, aki nevetségesnek mondja azt az állítást, hogy a jelenleg
thaiföldi őrizetben lévő védence kapcsolatban állna az al-Kaidával.
A világsajtó, amely az elmúlt napokban rengeteg írást jelentetett meg a minden
idők egyik legveszedelmesebb halálkereskedőjének mondott férfi ügyéről, számos
értesülést közölt többek között arról is, hol találkozott és tárgyalt az
üzletfeleivel Viktor But, például Hollandiában, Dániában, Romániában. De hogy
legyen az ügynek magyar vonatkozása is: a The New York Times vasárnapi képes
melléklete már öt évvel ezelőtt beszámolt egy Viktor But nevéhez fűződő
illegális fegyverszállítmány budapesti lebukásáról. Ez állítólag még 2002
szeptemberében történt, amikor is a magyar hatóságok Ferihegyen egy
szúrópróbaszerű ellenőrzés során ukrajnai gyártású, vállról indítható légvédelmi
rakétákat találtak és foglaltak le egy olyan szállítmányban, amelyet az ERI nevű
ukrán cég adott fel a georgiai (USA) illetőségű Macon cég címére. A New York-i
újság értesülése szerint az amerikai hatóságok feltételezték, hogy a főként kis
magasságban hatékony rakétákat terroristák repülőterek közelében akarták
felhasználni fel- vagy leszálló utasszállító gépek lelövésére.
2008. 03. 14. (XII/11)
