Fotó: AP
A francia ötödik köztársaság történetében talán a legizgalmasabb
elnökválasztásnak lehetünk a tanúi idén. A választások vasárnap lezajlott első
fordulóján a részvételi arány szinte rekordot döntött: legutóbb 1965-ben mentek
el annyian szavazni, mint múlt vasárnap. Ennek eredményeképpen a Nicolas Sarkozy
– Ségoléne Royal páros jutott tovább a második fordulóba. Bármelyikük is kerül
hatalomra, mindenképpen generációváltást hoz a francia politikában.
A dinamikus kampánynak sikerült az embereket kiráznia a politikai apátiából: a
44,5 millió francia választópolgár 84,6 százaléka érezte ez alkalommal úgy, hogy
számít a véleménye. Sok helyütt meg kellett hosszabbítani a szavazóhelyiségek
nyitva tartását, hogy a hosszú sorokban kígyózó választók mind sorra
kerülhessenek. A választók ráadásul szakítottak régi szokásukkal, mi-szerint az
első fordulóban a szívükre, másodikban az eszükre hallgatnak, így nem szórták
szét szavazataikat a tizenkét jelölt között, hanem arra voksoltak, akit a
második fordulóban látni szeretnének. Így az első két helyezett a szavazatok
összesen 56 százalékát szerezte meg, míg 2002-ben ez a szám mindössze 37
százalék volt.
A május 6-án esedékes második forduló így egy klasszikus jobb-baloldali viadal
lesz, az előzetes közvélemény-kutatások szerint Sarkozy áll nyerésre 54
százalékkal, szemben Royal 46 százalékos támogatottságával. Azonban a játszma
még messze nem dőlt el, nagy kérdés ugyanis, hogy a politikai közepet
megtestesítő Bayrou tábora kire fog szavazni. Bár pártja, az unió a francia
demokráciáért (UDF) hagyományosan inkább jobboldalra sorolható, Bayrou nem
akarja magát egyik oldalra sem elkötelezni, mivel már a nyáron esedékes
parlamenti választásokra készül, amikor a mostani támogatottságára építve önálló
és meghatározó erővé szeretne válni. Ennek érdekében bejelentette, hogy
Demokrata Párt néven új pártot alakít. Támogatóinak sem ad határozott
útmutatást. Előretörése azért is figyelemreméltó, mert a francia forradalom óta
élesen kétpólusú politikai térbe sikerült harmadik erőként beilleszkednie. Ha
sikerül tartósítania mostani eredményét, az jelentős változást hozhat a pártok
közötti jelenlegi erőviszonyokban.
Vasárnap óta mindkét második fordulós jelölt nagy hajrával igyekszik meghódítani
a politikai közepet. Kérdés persze, hogy ez az irányváltás mennyire fog
hitelesre sikerülni, miután az első forduló előtt mindketten igen határozottan
nyitottak a saját oldaluk szélsőséges erői felé. Bármelyikük is kerül hatalomra,
személyük mindenképpen generációváltást jelent a francia politikai életben.
Nemcsak azért, mert mindketten a második világháború után születtek, hanem azért
is, mert feltett szándékuk, hogy szakítsanak a múlttal, új politizálási stílust
vezessenek be, és talpra állítsák a gazdaságilag és politikailag is meggyengült
Franciaországot. Mindketten markáns, mondhatnánk megosztó személyiségek – ezért
is sikerülhetett a mérsékelt Bayrounak utat találnia kettejük között – így a
verseny is sokkal inkább két személy(iség), mint két politikai program között
folyik. A francia – már-már monarchikus jelleget öltő – elnöki pozíció
birtokosának valamennyi franciát tudnia kell képviselnie, képesnek kell lennie a
pártérdekek fölé helyezkedve az országot egyesíteni. Ebből a szempontból a
kampány kimenetelére nézve meghatározó lesz a május 2-ai televíziós vita a két
jelölt között.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »