Fotó: AP
Összesen mennyi időt töltött Afganisztánban?
– 2003-ban hat hónapot töltöttem a német tábori mentő, kiürítő század
szolgálatában. Páncélozott mentőn, mentőorvosként dolgoztam két német
egészségügyi katonával. 2004-ben, majd 2005-ben három-három hónapot dolgoztam
traumatológusként Kabulban.
Mi késztet egy fiatal, sikeres orvost arra, hogy vásárra vigye a bőrét egy
ilyen misszióban?
– 2002-ben részt vettem egy egy hónapos nemzetközi traumakurzuson Izraelben.
Itt a helyszíni és kórházi sérültellátás szakmai kérdésein túl a szervezésről is
kiváló oktatást kaptam. Ez alapvetően megváltoztatta a betegellátás hátteréről
alkotott gondolkodásomat.
Mi volt az újdonság, amivel ott találkozott először?
– A tömeges sérültellátásra, katasztrófahelyzetekre való felkészülés kapcsán
általában csak a helyszíni ellátásról esik szó. Kevesen foglalkoznak azzal, hogy
a nagyszámú, különböző súlyosságú sérüléstípusokkal bíró betegáradat a kórházi
ellátást pillanatok alatt képes megbénítani. Ha nem készítjük fel a kórházakat
az ilyen esetekre, akkor akár egy jégvihar okozta pánikhangulat is képes
katasztrófaszituációt teremteni, és akkor még nem beszéltünk a
terrorcselekményekről. A honvédegészségügy tehát értékes információkkal
szolgálhat a civil egészségügy számára. Mindezek hatására önként jelentkeztem az
afganisztáni misszióba, anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mi vár rám. Így
kerültem a honvédség szerződéses állományába, és alapos kiképzést követően
Kabulba. Külszolgálatom alatt a szúrt, lőtt, robbantott sérüléseken túl
elsősorban az ellátás szervezése volt az az élmény, amelyet örökre megőrzök.
2007. 02. 02. (XI/5)
