Lee Hamilton, George Bush, James Baker
Fotó:k AP
A találkozó után tartott közös sajtótájékoztatón Bush elnök hangsúlyozta,
hogy még egyéb szakértői jelentések eredményeit is megvárja, és csak utána
ismerteti az Irakkal kapcsolatos jövőbeni stratégiát. Bár a Baker-jelentést
„nagyon konstruktívnak” ítélte, és jelezte, hogy nem csupán „porfogónak”
használja majd a polcon, hozzátette: „gondolom, James Baker és Lee Hamilton nem
azt várják, hogy minden javaslatot elfogadjak belőle”. Az amerikai csapatoknak a
frontvonalból való fokozatos kivonására irányuló javaslat azonban, úgy tűnik,
meghallgatásra talált, hiszen Bush elnök is utalást tett arra, hogy a hadsereg
egyre inkább az al-Kaida megsemmisítésére összpontosít majd, amint az irakiak
képesek lesznek kezelni a belső konfliktusokat.
Bár a jelentés az iraki helyzetet „súlyosnak és egyre rosszabbnak” titulálta,
Bush elnök kevésbé pesz-szimista nyelvezetet használva any-nyit mondott: a
bagdadi helyzet „nyugtalanító”. Egy újságíró azon felvetésére, hogy ezek szerint
még mindig nem ismeri el a helyzet komolyságát, csak annyit válaszolt: „Irakban
a helyzet rossz. Most jobb, hogy ezt kimondtam?” Ugyanakkor továbbra is
ragaszkodott azon korábbi kijelentéseihez, melyek szerint Amerika „győzni fog”
Irakban, ami a „civilizált világ érdeke”. Bush elnök a jelentés javaslatával
ellentétben elutasította az Iránnal javasolt közvetlen együttműködés lehetőségét
mindaddig, amíg Teherán bizonyíthatóan fel nem hagy az urándúsítással.
Tony Blair ezzel szemben megpróbálta áthidalni a „neokon idealizmus” és a
Baker-jelentés „realizmusa” közötti szakadékot. „A helyzet elemzését, azt
hiszem, nem vitathatjuk. A jelentés gyakorlatias, világos, és megmutatja, hogyan
lehetne összehozni a tárgyaló feleket. Megadja azt az alapot, amelyről
továbbléphetünk.”
2006. 12. 14. (X/50)
