Kurmanbek Bakijev
„Az utcák tele voltak szeméttel, sátortáborokkal és mindenre elszánt, részeg
lumpen elemekkel. Szerencsére harcok és a kormányépület kifosztása nélkül vége
lett a tüntetéssorozatnak” – írta egy kirgiz újságíró, utalva a 2005 márciusa és
2006 novembere között lezajlott „bársonyos forradalomra”. A márciusi forradalmat
„tulipánosnak” keresztelték el, mert tavaly az akkori ellenzék délről érkező
menetoszlopai a tulipánvirágzás idején érték el Aszkar Akajev elnök menesztését,
helyére pedig Kurmanbek Bakijevet nevezték ki. A miniszterelnöki székbe a
börtönből kiszabadított Félix Kulov ülhetett. Miután a két legfontosabb posztra
a két tábor egy-egy képviselője került, az ellenzék lecsillapodott. A kedélyek
azután borzolódtak fel ismét, hogy az elnök emberei kezdtek beszivárogni a
hatalmi elitbe és elfoglalni a fontosabb posztokat az államigazgatásban.
Az új ellenzék most A reformokért! mozgalom színeiben rákényszerítette az új
elnököt, hogy új alkotmányt fogadjon el. Ennek értelmében Kirgizisztán
parlamentáris köztársasággá alakul át, az elnök jogkörét megnyirbálják, a
parlamentét pedig kibővítik: ezentúl például a parlament választ majd
miniszterelnököt. A kirgiz politikai arénát ezentúl a kilencven parlamenti
képviselő és az általuk választott miniszterelnök uralja majd.
Látszatra a demokrácia learatta soron következő győzelmét. Azonban a kirgiz
elemzők rámutatnak: az országban a nemzetségek és klánok harca folyik, s ez a
harc öltött demokratikus ruhát a „bársonyos forradalomban”.
2006. 11. 24. (X/47)
