Fotó: AP
A brit miniszterelnök érzelmekkel telített búcsúbeszédet mondott a Munkáspárt
Manchesterben rendezett nagygyűlésén. Bár Tony Blair már szeptember elején
bejelentette közelgő távozását, pontos dátumot most sem árult el, de a
megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a baloldali kormányzás stabilitása
érdekében erre csak jövő évben fog ténylegesen sor kerülni. Hivatali ideje
végéig fő célja a brit közigazgatás reformjának folytatása, illetve a
közel-keleti helyzet befolyásolása marad. Emellett a népszerűségében némiképp
megtépázott Munkáspárt új egységének helyreállítása és a soron következő
választások megnyerése a legfontosabb cél – lehetett megtudni a beszédből.
A manchesteri volt az utolsó olyan munkáspárti konferencia, ahol Blair még mint
pártjának elnöke és egyben miniszterelnök vett részt. A brit miniszterelnökre az
elmúlt hetekben egyre növekvő nyomás helyeződött saját táborából is, hogy tegye
egyértelművé távozásának menetrendjét. A pártelnöki és egyben miniszterelnöki
pozícióra aspiráló hat lehetséges utódjelölt közül továbbra is a
pénzügyminiszter, Gordon Brown a legesélyesebb. John Reid belügyminiszter nemes
egyszerűséggel „hülyének” titulálta saját miniszterelnökét, amiért engedve a
külső nyomásnak szerinte idejekorán hozakodott elő távozásával – idézi Reidet a
baloldali Guardian című lap hétfői száma. Talán a miniszterelnök és
pénzügyminisztere közötti, felhőtlennek nem nevezhető, néha nyíltan rivalizáló
viszonynak köszönhető, hogy Blair Manchesterben sem tette meg azt a szívességet,
hogy Gordon Brownra mint legesélyesebb jelöltre utaljon. A skót Brown
kétségtelenül nagy kormányzati tapasztalattal és egyben kimagasló tekintéllyel
rendelkezik a Munkáspártban, de most is be kellett érnie annyival, hogy
„országának egy jelentős szolgájaként” utalt rá a brit miniszterelnök.
A távozó Blair a brit baloldal sok szempontból eddigi legsikeresebb
miniszterelnökeként írta be magát a történelemkönyvekbe. Az ő vezetése alatt
sikerült ugyanis egy régi típusú szociáldemokrata pártot egy modern, az
általános választásokat háromszor egymás után is megnyerni képes politikai
gépezetté formálnia.
A demokráciát régebb óta gyakorló britekre jellemző, hogy a köz különösebb
fanyalgása nélkül két nap alatt kétszer volt kénytelen a brit miniszterelnök
felesége, Cherie Blair a pártelnöki pozícióra aspiráló Brownnal kapcsolatos
állítólagos megjegyzéseit cáfolni. Magyarázkodás szerint Cherie Blair tagadta,
hogy azt állította volna: „Brown hazudott”, mikor azt mondta beszédében, hogy a
miniszterelnökkel való munkakapcsolatot „nagy megtiszteltetésként éli meg”. A
Labour sajtósai szintén siettek helyreigazítani, hogy a miniszterelnök felesége
nem nevezte „badarságnak” Brown manchesteri beszédét, illetve hogy nem buzdított
a szakszervezeti vezető, Alan Johnson támogatására a pénzügyminiszter helyett.
2006. 09. 29. (X/39)
