Az orosz elnök televíziós műsorát sok csatorna közvetítette. Távkapcsoló nem kell Fotó: Reuters
Az elnök a Csendes-óceántól a Balti-tengerig és a Jeges-tengertől a Kaukázusig, vagyis az ország legkülönbözőbb szegleteiből érkezett mintegy hatvan kérdésre válaszolt. Ez már a negyedik ilyen kapcsolatfelvétel volt az ország lakosságával. Az újságírók, elemzők és politikusok többsége szerint mind a lakosságnak, mind az elnöknek szüksége van ilyen típusú kommunikációra, míg mások úgy látják, a párbeszéd a hatalom kimerülésének a jele.
Az elnök egy a Kremlben berendezett tévéstúdióban várta a hívásokat. Először egy rövid helyzetjelentést adott az ország helyzetéről. Putyin szerint második elnöki ciklusának kezdete óta folytatódik a gazdaság erősödése, és a lakosság reáljövedelme is emelkedett. Oroszország aranytartaléka elérte a 155 milliárd dollárt, miközben folyamatosan történik a külföldi hitelek törlesztése, elsősorban a kőolaj- és a földgázexportból, a rekordárak miatt kimagasló bevételeikből.
Elvben ez megfelel a valóságnak, azonban a neki feltett kérdésekből az is kitűnik, hogy az orosz emberek ebből keveset éreznek. A kérdések olyan problémákra vonatkoztak, amelyek a jelcini időkben is megvoltak. A lakásszerzés nehézségei, az egészségügy, az elhagyott gyermekek, a család válsága, a belügyi szervek, a hadsereg vezetőinek és bíróságoknak a visszaélései, valamint a fiatal orosz tudósok munkanélkülisége mind régóta nyomasztják az embereket.
Válaszul az elnök ígéretet tett a kötelező katonai szolgálat kettőről egy évre való rövidítésére 2008-tól kezdve. Putyin hozzátette: aki leszerződik három évre, kedvezménnyel indulhat a felsőoktatási intézményekben; a katonaság pedig jóval korszer?bb fegyvereket, felszereléseket kap majd.
Az ország válságövezeteiből is érkeztek hívások: "Mikor lesz vége az emberrablásoknak Csecsenföldön, és fog-e valaki ezekért felelni?" – kérdezte egy grozniji
asszony.
Putyin őszintén válaszolt: "Abban bizonyára egyetértünk, hogy jelenleg szinte lehetetlen megállapítani, kik állnak az ilyen akciók mögött: beöltözött banditák vagy hatalmukkal visszaélő karhatalmi erők." Az elnök elismerte, hogy az állam részéről komoly mulasztások történtek a háborús áldozatok jóvátétele kapcsán, de ennek felelősei a korrupt és lusta szövetségi és helyi tisztviselők. Ez a fordulat később, az Oroszország más részeiből érkező panaszokra adott válaszokban rendre visszatért. Amikor az egyik déli régióból telefonáló lakos elmondta, hogy a helyi hatóságok nem hajlandók bevezetni a vizet, ezért az embereknek egy kilométert kell gyalogolniuk a kúthoz, Putyin ingerülten felcsattant, és kijelentette, hogy e körzet kormányzóját csak akkor fogja megerősíteni posztjában, ha lesz víz. Ennek eredményeképpen persze már másnap megkezdődtek a faluban a bevezetési munkálatok.
Ez a példa magáért beszél; ezek szerint sok kérdés csak azután oldódik meg, ha arról tudomást szerez a nép jóakarója, az elnök. A legtöbb újság szerint az "Egyenes adás" akciót gondosan előkészítették, és a készülő adás híre már hetekkel ezelőtt eljutott az érintett polgármesterekhez. Az Izvesztyija szerint "ha az emberek az elnöknek panaszkodnak, az azt jelenti, hogy nincs más lehetőségük. Nem hiszik, hogy a helyi hatóságok meghallgatják őket. Ha perre kerülne sor, az számukra hosszadalmas procedúrával jelentene egyet, aminek kimenetele sem kecsegtet túl sok reménnyel. Nem bíznak a sajtóban sem, hogy az a jog védelmezőjeként lép fel". Az orosz lap úgy véli, hogy az "Egyenes adás" a társadalomban kialakult bizalmi válságot tükrözi: az elnök igen népszerű, viszont a hatalom többi szintje iránt – a kormány és a parlament intézményeitől a polgári szervezetekig, pártokig és a sajtóig – rendkívül alacsony a bizalom.
Tény, hogy Putyin népszerűségi mutatói messze megelőzik az összes többi orosz politikust és az államhatalmi intézményeket. Ez meg is jelent a kérdésekben, amikor valaki felvetette, hogy egy népszavazáson módosítani kellene az alkotmányt, amely jelenleg csupán két ciklusra teszi lehetővé az elnöki poszt gyakorlását.
Az, hogy ki lesz Putyin utódja, élénken foglalkoztatja az orosz politikusokat és a sajtót. Még el is nevezték: ez a "2008-probléma". Sokan jelezték már, hogy szívesen látnák őt a harmadik ciklusban; Putyin azonban már több ízben kifejtette, hogy nem lehet hozzányúlni az Alkotmányhoz. Az élő adásban elmondta, hogy nem kíván örökké a Kremlben ülni, és a választások után megtalálja majd "a helyét a sorban".
Az ellenzéki politikusok és médiák ugyanakkor úgy vélik, az elnöknek még sok más, az ország helyzetét érintő problémát fel kellett volna vetni; nehezményezték a kérdések túlzott mérték? előzetes szűrését is. Szerintük a lakossággal való ilyen kapcsolattartás inkább az elnök, mint a nép érdeke.
Kétségtelen, hogy az akció az elnök ideológusainak ügyes húzása, amivel jelentősen javítottak Putyin imázsán. Az "Egyenes adás" azonban azt is megmutatta, hogy a kapcsolatfelvételre a népnek is szüksége van, talán még jobban, mint az elnöknek. A Jelcinben való csalódás után, akit az emberek többsége "rombolóként" tart számon, sokan "újjáépítőként" üdvözlik Putyint.
2005. 10. 14. (IX/41)
