Az ukrán elnök a Kárpátokban pihente ki a kampányt Fotó: Reuters
A tárgyalás utáni sajtónyilatkozatok is egy "bizalmas", "őszinte" és "pozitív" hangvétel? találkozóról szóltak, és mindkét elnök úgy látja, az orosz–ukrán kapcsolatoknak nagy távlatai vannak. Ezek azonban inkább csak a nyilvánosságnak szóló szavak, protokollbeszédek. Viktor Juscsenko nyilatkozatainak és tetteinek elemzése alapján már most látszik, mennyire különböznek az orosz és az ukrán vezetés politikai nézetei – mind stratégiai, mind taktikai szempontból, Moszkva és Kijev útjai pedig, úgy tűnik végleg szétválnak. Pontosan az látszik bekövetkezni, amitől Moszkva annyira tartott – és ami miatt Viktor Janukovicsot, az ellenjelöltet támogatta.
Vlagyimir Putyin már a találkozó elején szükségesnek látta megmagyarázni az orosz vezetőség hozzáállását az ukrán választásokhoz.
A következőket mondta Juscsenkónak: "Ön nyilván jól tudja, Oroszország soha nem munkálkodott a kulisszák mögött a posztszovjet régióban. Semmit nem teszünk a hatalmon lévő kormány megkerülésével. A legutolsó időszakban is azt tettük, amire kért Ukrajna vezetősége."
Az orosz elnök minden bizonnyal őszinte volt. Janukovics jelölése elsősorban a volt ukrán elnök, Leonyid Kucsma ötlete volt. Moszkva pedig nyílt lapokkal játszott Ukrajnában (mint ahogy a FÁK többi tagállamában is). Álláspontját talán túlságosan is nyíltan vállalta – legalábbis az Egyesült Államok politikájához képest.
Juscsenko azonban nem értékelte Putyin beismerését és magyarázatát - legalábbis ezt a következtetést lehet levonni az új ukrán elnökre vonatkozó szavaiból és nyilatkozataiból. Juscsenko, mielőtt Moszkvába utazott volna, a kormányfői posztra a "narancssárga forradalom" fő ideológusát, Julia Tyimosenkót nevezte ki – akinek személye ebben a minőségben még kevésbé elfogadható, mint Juscsenko elnökként. Moszkva katonai bírósága még 2004 szeptemberében, a választások előtt letartóztatási parancsot adott ki a "vaslady" személyére – amint orosz területre lép. Az oroszországi főügyészség vádja szerint több magasrangú orosz belügyminisztériumi tisztviselőt vesztegetett meg hatalmas összegekkel. Ez 1996-ban történt, mikor Tyimosenko volt a vezetője az "Ukrajna Egyesült Energiaipari Rendszere" óriásvállalatnak, és így próbálta rávenni az orosz tábornokokat, a cég igencsak magas árú termékeinek vásárlására – ami jelentős kárt okozott az orosz költségvetésnek. Néhány tisztet és tábornokot még az ügy kipattanása előtt letartóztattak, úgyhogy nem állja meg a helyét az a feltételezés, mely szerint az ukrán választásokra időzített akcióról volna szó.
Julia Tyimosenko életrajzán azonban más, tisztán ukrán vonatkozású bűnügyi eset is foltot ejt. 1999 végén alelnökké nevezték ki őt Viktor Juscsenko kormányában. Nem sokkal később az ukrán Főügyészség két ügyben is vádat emelt ellene. Az egyikben 450 millió dollár érték? orosz gáz csempészéséről, a másikban 149 ezer dollárnyi adótartozásról volt szó. Tyimosenkót letartóztatták és másfél hónapot börtönben töltött. Neve legtöbbször Pavel Lazarenkónak, volt ukrán miniszterelnöknek a nevével együtt fordult elő, akit viszont az ukrán kincstárból történt pénzlopás miatt ítéltek el, és jelenleg amerikai börtönben van.
Moszkva érthetően nem kívánta a miniszterelnöki poszton látni Julia Tyimosenkót; Juscsenko ezt jól tudta, mégis őt nevezte ki. Ezzel egyrészt kifejezte, mennyire nem függ Moszkvától, másrészt mindez egy jól irányzott köpésnek is értelmezhető Oroszország felé. Kissé kínos helyzet áll ugyanis elő: az orosz igazságszolgáltatás letartóztatási parancsot ad ki Tyimosenko ellen, míg ő, elfoglalván a kormányfői széket kijelenti, hogy Moszkvába szándékozik utazni. Ha letartóztatják - abból nemzetközi botrány várható. Ha nem - akkor Oroszország kerül nagyon buta helyzetbe. Juscsenko mindezzel tisztában van. Ennek ellenére, még a Kremlben is a következőképpen jelentette be Julia Tyimosenko miniszterelnöki megbízását: "ő volt a legalkalmasabb jelölt"
Az új ukrán elnök másik kellemetlen "ajándéka" az állam stratégiai terveivel volt kapcsolatos. Juscsenko még az utazás előtt kijelentette: "A jövőbe vezető utunk megegyezik az Európai Unió útjával. Egy civilizációhoz tartozunk
A helyünk az EU-ban van, az én álmom az Egyesült Európáé ."
Persze, a cél maga nem rossz. Azonban azzal, hogy már a találkozón kihirdette programját, Juscsenko csapást mért úgy az oroszországi érdekekre, mint Putyin politikájára, hiszen az orosz elnök és csapata éppen Ukrajnára építette a FÁK-on belül létrehozandó gazdasági térség tervét. Juscsenko ezzel is tisztában volt. Minden bejelentése tudatos demonstrációja volt annak, hogy Oroszország és Ukrajna útjai szét kell, hogy váljanak.
Mellesleg úgy tűnik, Juscsenko Oroszországot nem tudja elképzelni az Európai Unióban. Ezért nem is csoda, hogy az orosz televízió hírműsoraiban ez a látogatás majdhogynem az utolsó helyen szerepelt. Ez mindenféle kommentár nélkül is pontosan jelzi, mennyire "pozitívan" zajlott le Juscsenko első oroszországi vizitje.
2005. 01. 28. (IX/4)
