Választási plakátok Bászrában. Életveszélyes kampány Fotó: Reuters
A választások előtti finisben az iraki lázadók és a terroristacsoportok ígéreteiknek megfelelően mindent megtettek annak érdekében, hogy a lakosságot és a fontosabb politikai szereplőket megfélemlítsék, és távol tartsák a szavazóurnáktól. Oszama bin Laden közelmúltbeli üzenete után az iraki terrorcselekmények irányítója, Abu Muszab az-Zarkavi – akinek fejére az Egyesült Államok bin Ladenéhez hasonlóan 25 millió dolláros vérdíjat tűzött ki – iszlám weboldalakon közzétett beszédében megerősítette: kegyetlen háborút indít a demokrácia ellen. Az-Zarkavi szerint a választásokon induló politikusok "félbálványok", a voksolni merő polgárok pedig "hitetlenek".
A jordániai származású terroristavezér arra figyelmeztette az iraki polgárokat, hogy a választások során az amerikaiak céltudatosan a síitákat akarják hatalomra juttatni, olyannyira, hogy "Iránból négymillió síita szavazót csempésztek be az országba céljuk elérése érdekében".
A hivatalos adatok szerint azonban erre aligha lett volna szükség, hiszen a 25 milliós népességnek közel 60 százalékát kitevő síita lakosság aktív részvételére lehetett számítani. A Szaddám Huszein idején a szunnita kisebbség elnyomása alatt élő síiták számára most történelmi lehetőség kínálkozik a politikai hatalomban való részvételre, és az előjelek szerint ezt a lehetőséget meg is kívánják ragadni. Vallási vezetőik ragaszkodtak a választások megtartásához, és a mecsetekben arra buzdították a híveket, hogy nagy számban jelenjenek meg az urnáknál, hiszen ez biztosíthatja az eredmények legitimitását. A síita szellemi központnak számító Nadzsaf város teológiai szemináriumának diákjait például központilag hazaküldték a választások előtt azért, hogy szülővárosaikban és falujukban az embereket tájékoztassák a választások menetéről, és szorgalmazzák a polgárok aktív részvételét.
Az amerikai invázió megindítása óta a síiták a nagy tekintélynek örvendő Ali al-Szisztani nagyajatollah vezetése alatt meglehetősen visszafogottan szemlélték az eseményeket, számítva a későbbi politikai nyereségre. Egy évvel ezelőtt al-Szisztani volt az, aki szembeszállva a korai amerikai tervekkel kiharcolta, hogy a síiták számára kedvezőbb közvetlen választásokat tartsanak az országban. Bár a nagyajatollah viszonya az amerikai vezetéssel igen felemás – csak közvetítőkön keresztül hajlandó szóba állni Washingtonnal –, az Egyesült Államok vezetése számít al-Szisztani együttműködésére egy legitim iraki kormány létrehozásában. Ugyanakkor már több panasz is felmerült azzal kapcsolatban, hogy az imámok és mullahok nem csupán aktivitásra buzdították híveiket, hanem azt is megmondták nekik, kire –, vagy legalábbis melyik listára szavazzanak. (Sok esetben ugyanis nem tudni, kik a jelöltek, mivel a kritikus biztonsági helyzet miatt számos jelölt nemhogy az arcát, de még a nevét sem merte megadni. Ebből a szempontból jelentős előnyt élvezett a nem vallásos beállítottságú síita Ijjad Allavi jelenlegi ideiglenes miniszterelnök, akinek mind a média, mind az amerikai hadsereg helikopterei rendelkezésére álltak egy visszafogottabb kampány megszervezéséhez.)
Az iraki nemzetgyűlésben a várakozások szerint a legtöbb helyet az – egyébként iráni állampolgársággal rendelkező és ezért szavazásra nem is jogosult – al- Szisztani nem hivatalos támogatását élvező Egyesült Iraki Szövetség nyeri majd el, amelynek két fő alkotóelemét a Dava Párt és az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa (SCIRI) képezi. A listát sokan egyenesen "al-Szisztani" listájának vagy "a perzsa listának" is nevezik, utalva arra a széles körben elterjedt aggodalomra, hogy e pártok túl szoros kapcsolatot ápolnak a szomszédos Iránnal. A pártok vezetői ugyanakkor azt állítják: nem áll szándékukban egy iráni stílusú iszlám köztársaság létrehozása, és tiszteletben kívánják tartani a nem muszlimok jogait is. A szekuláris vezetők azonban óvatosságra intenek, mondván, hogy a pártok valódi szándékai valószínűleg csak tényleges hatalomra jutásuk után válnak nyilvánvalóvá.
A városi középosztálybeli polgárok támogatását élvező Dava Párt vezetője jelenleg a korábbi száműzöttek úgynevezett "londoni csoportjának" egyik tagja, Ibrahim al-Dzsafaari, Irak alelnöke. A Dava néhány vezetője az iráni forradalmat egyenesen "bukott kísérletnek" tartja, hangsúlyozva, hogy ha az irakiak többsége úgy akarja, akkor ők egy nem iszlám jelleg? alkotmányt támogatnának. A sokkal vallásosabb beállítottságú SCIRI-t ezzel szemben olyan száműzetésbe vonult irakiak hozták létre, akik Iránban találtak menedéket, és az irak–iráni háborúban is Teherán oldalán álltak. Az ő elképzelésük ennek megfelelően közelebb áll az iráni berendezkedéshez, jóllehet azt állítják, a klérusnak inkább csak felügyelni kell a kormányzatot, mintsem irányítani. A párt vezetője Abdil Aziz al-Hakim síita vallási vezető, akinek fivérét, egy tekintélyes ajatollahot a 2003. augusztusi nadzsafi merényletben ölték meg. A listán szerepel még egyébként a napokban korrupcióval megvádolt Ahmed Csalabi, a korábbi kormányzótanács egykori tagja, valamint Husszein al-Sarisztani atomtudós is, aki állítása szerint annak idején visszautasította Szaddám Huszein megkeresését, és nem nyújtott segítséget atomfegyver létrehozásához.
A várakozások szerint a szavazatok 20 százalékára esélyes az Ijjad Allavi által vezetett Iraki Nemzeti Egyetértés nev? párt is, amely több más nem vallásos jelleg? párttal együtt állított össze listát. Irak ideiglenes elnöke, a szunnita Gazi al-Javar pedig szintén több politikai vezetővel együttesen alakított ki listát.
A kurdok szintén a szavazatok 20 százalékára számíthatnak. Bár a legjelentősebb szunnita párt, az Iraki Iszlám Párt tavaly decemberben bejelentette, hogy nem indul a választásokon, a szunnita vezetők kezdik felismerni, hogy a tét túl nagy ahhoz, hogy kimaradjanak az alkotmányozás folyamatából. Ha aktívan részt vállalnak benne, akkor ez a volt Baath Párt korábbi tagjainak, illetve a radikális szunnita lázadóknak a további elszigetelését segítheti elő. Ugyanakkor hátráltathatják is a folyamatot, hiszen a jelenlegi ideiglenes alkotmány lehetővé teszi, hogy a végleges alapszerződéssel kapcsolatos, ez év végére tervezett népszavazáson bármely három tartomány megvétózza az új alkotmány életbe lépését. Jelenleg három tartomány van szunnita irányítás alatt.
A kivonulással kapcsolatban az iraki, az amerikai és a brit vezetés is egyetért abban, hogy jelenleg nincs értelme pontos dátum meghatározásának. Tony Blair brit kormányfő azt nyilatkozta a Financial Times-nak, hogy a hatalomátadás folyamata Irak nagyobb részén megkezdődik majd a választások után, de az időpontokat az új iraki kormánnyal kívánják majd egyeztetni. "Mind mi, mind az irakiak a mielőbbi kivonulást szorgalmazzuk. A nagy kérdés az, hogy mikorra tehető ez a "mielőbb". A válasz pedig az, hogy akkorra, amikor az iraki biztonsági erők képesek lesznek kezelni a helyzetet." Bár a média csak a kaotikus állapotokról számol be, a kormányfő arra is felhívta a figyelmet, hogy Irak tizennyolc tartományából tizennégyben viszonylagos béke és stabilitás van. Az iraki erők kiképzése jelenleg folyamatban van, ami a legtöbb szakértő szerint elengedhetetlen előfeltétele a továbblépésnek. Az utóbbi időben már ígéretes eredmények is születtek: számos lázadót és terroristát sikerült kézre keríteni, többek között az autóba rejtett pokolgépes merényletek egyik szervezőjét, al-Zarkavi egyik helyettesét is letartóztatták. A szakértők szerint azonban egy elhamarkodott kivonulás menthetetlenül polgárháborúba sodorná Irakot.
2005. 01. 28. (IX/4)
