Sonia Gandhi Fotó: Reuters
Az eddig ellenzékben lévő Kongresszus Párt váratlan választási győzelmét követően még nagyobb meglepetést okozott, hogy a rendkívüli népszerűségnek örvendő Sonia Gandhi visszalépett miniszterelnöki jelölésétől. Döntésének indokaként saját lelkiismeretére hivatkozott az
57 éves politikus asszony – helyi sajtóértesülések szerint katolikus hite és nem indiai származása miatt érték támadások – azonban egyes hírforrások szerint gyermekei kérését követően döntött a visszalépés mellett. A fiatalok körében szintén nagy népszerűségnek örvendő és a győzelemhez jelentős mértékben hozzájáruló Rahul és Priyanka Gandhi édesanyjuk életét féltik. Nem indokolatlanul, hiszen India 1947-es felszabadulása után az ország demokratizálódási folyamatában jelentős részt vállaló Gandhi család több tagja is gyilkosság áldozata lett.
Az olasz származású Sonia Gandhi angliai tanulmányai során ismerkedett meg későbbi férjével, Radzsif Gandhival. E házassággal India legjelentősebb politikai dinasztiájának lett a tagja. Radzsif Gandhi öt éven át volt az ország miniszterelnöke (1984-től 1989-ig), mielőtt egy öngyilkos merénylő áldozata lett 1991-ben. Gandhi édesanyja, Indira Gandhi 16 éven át töltötte be a miniszterelnöki posztot, mígnem 1984-ben merénylet áldozata lett. A család nem áll rokonságban Mahatma Gandhi szabadságharcossal, azonban Indira Gandhi édesapja, Dzsavaharlal Nehru 17 éven át volt az ország miniszterelnöke, 1947-től 1964-ig.
Sonia Gandhi helyére a Kongresszus Párt várhatóan Manmohan Singh közgazdászt fogja jelölni, aki az elmúlt harminc évben több kormányzati posztot betöltött már, és az 1991 és 1996 között lezajló gazdasági liberalizáció egyik úttörője volt.
A személyi változást a különböző gazdasági körök kedvezően fogadták, remélve, hogy ő képes lesz biztosítani az egyensúlyt a baloldal szociális igényei és az üzleti világot előnyben részesítő politikák között. A befektetők ugyanis tartottak attól, hogy a szociális kérdésekre nagy hangsúlyt fektető Gandhi hatalomra kerülésével veszélybe kerülhettek volna a gazdasági reformok. Ugyanakkor elemzők szerint a BJP vereségének egyik fő oka éppen az elmúlt években tapasztalt jelentős gazdasági fejlődés ellenére az országot továbbra is komolyan sújtó szegénység volt. A különböző társadalmi
rétegek ugyanis nem egyformán részesedtek a több mint nyolcszázalékos gazdasági növekedésből, hiszen a lakosság nagy része továbbra is évi 500 dollárból tengődik.
A kormánypárt bukásának további indokaként említik, hogy a párt szoros szövetséget kötött a hindu nacionalista erőkkel. Számos korábbi kormánytag nemcsak szélsőséges hindu csoportok tagja volt, hanem részt is vettek vallási indíttatású erőszakos cselekményekben. Az indiai társadalom legszámkivetettebb rétegei, a mintegy 250 millió főt számláló muzulmán és keresztény kisebbség (az ország lakosságának 80 százaléka hindu, 17 százaléka muzulmán és alig 3 százaléka keresztény) azonban egyre erőteljesebben követeli, hogy Indiának újra világnézetileg semleges kormánya legyen, amely azonos szabadságjogokat biztosít a számukra.
Az Egyesült Államoknak a nemzetközi vallásszabadságot vizsgáló bizottságának legutóbbi jelentése szerint az ország demokratikus hagyományai ellenére Indiát azon hat, különös figyelmet igénylő ország közé kellene sorolni, amelyekben a vallási kisebbségek tagjai komoly üldöztetéseket szenvednek. A jelentés szerint a BJP 1998-as hatalomra kerülése kedvező légkört teremtett a szélsőséges csoportoknak, melyek büntetés nélkül követhettek el erőszakos cselekményeket vallási kisebbségekhez tartozó személyek ellen. Emellett országos szinten kívánták érvénybe léptetni azt a vallási áttérést tiltó törvénytervezetet, amely szerint a vallását megváltoztatni kívánó személynek írásos kérelmet kell benyújtania a helyi rendőrkapitánysághoz, melyben meg kell indokolnia döntését, hogy miért kívánja elhagyni korábbi vallását. A hatóságok pedig döntenek arról, hogy ki térhet át más vallásra, és ki nem.
2004. 05. 20. (VIII/21)
