A moszkvai terrortámadás egyik áldozata. Csecsen gerillák és arab zsoldosok fenyegetik Oroszországot Fotó: Reuters
A merénylet február 6-án, a reggeli csúcsforgalom idején történt a moszkvai metró egyik kocsijában, menet közben. A pokolgép az alagútban robbant, kb. 300 méternyire a legközelebbi, Avtozavodszkaja nevű állomástól. A kocsi, melyben 100-300 ember tartózkodhatott, lángba borult; sokan a földre estek, valaki a vészjelzőn keresztül kérte a vezetőt, nyissa ki az ajtót. Az összes szemtanú kiemelte a vezető, Mihail Gorelov lélekjelenlétét, aki mindenkit felszólított nyugalmának megőrzésére. Miután kinyitotta az ajtókat, az emberek elindultak a legközelebbi állomások felé. Két irányba: a legközelebbi állomás felé, és ellenkező irányba, a felrobbantott vagon ugyanis annyira szétfeszült, hogy teljes szélességében eltorlaszolta az alagutat. Ez utóbbi csoport, köztük sok sebesült is, mintegy két kilométert tett meg a sötétben.
A hivatalos verzióval – miszerint terrorcselekmény történt – mindenki egyetért. Jurij Luzskov, Moszkva polgármestere már azt is tudni véli, hogy a csecsenek keze van a dologban.
A véghezvitelt illetően két elképzelés van. Egyesek szerint öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, mások egy táskába rejtett időzített bombára gyanakodnak.
Míg a merénylet tényét senki sem kérdőjelezi meg, arról már megoszlanak
a vélemények, hogy ezt csakis a csecsenek vagy iszlám szélsőségesek tehették. Oroszország tele van mindenfajta származású és vallású bűnözőkkel, olyanokkal is, akik ahogy mondani szokás, nem hisznek se Istenben, se ördögben.
A rendőrségi statisztikák szerint Moszkvában az elmúlt években több tucat olyan robbantás volt, melyeknél nem mutatható ki semmi indíték: késő este, teljesen kietlen helyeken történtek, gyakran csak anyagi kárt okozva. 1996-ban több újság is felvetette azt a gondolatot, hogy mániákus robbantó lehet a dolog mögött; van, aki most is erre gyanakszik, főleg amiatt, hogy sem az akkori, sem a jelenlegi robbantásnál nem vállalta magára senki a felelősséget, ahogy az szokás a nemzetközi terrorizmus berkeiben. Nekik fontos, hogy halljanak róluk; ezenkívül egyfajta erődemonstráció is ez, éreztetik: ezt bármikor, bárhol megtehetjük. Így megy ez Amerikában és a Közel-Keleten, Észak-Írországban, vagy Dél-kelet-Ázsiában. Oroszországban viszont a terroristák kiléte rendre homályban marad, senki se vállalja magára az akciókat.
A szakértők szerint az ilyen merényletek utáni csendben a maffiózók és mániákusok érdekeltek. Erről pedig érdemes elgondolkodni, legalább annyira, mint az iszlám vagy más, politikai jellegű terrorcselekményeken, főként, ha számba vesszük, hogy Putyin elnökségével elkezdődött a harc a szervezett bűnözés és a korrupció ellen is. Abban, hogy a legközelebbi választásokon is ő győz majd, aligha kételkedik bárki; amint abban sem, hogy a korrupt, szervezett bűnözéssel összefonódott hivatalnokok, tisztviselők elleni harc is folytatódik majd. Ezért a jelenlegi politikai és szociális helyzet destabilizálása ugyanúgy érdeke a bűnözőknek, mint a hatalom korrupt képviselőinek.
Putyin azonban maga is inkább a nemzetközi terrorizmus verziója felé hajlik. Amikor Bush együttérzését fejezte ki a moszkvai robbantás kapcsán, Putyin a további, Amerikával való szoros együttműködéséről, a két ország közötti stabil partneri viszony fenntartásáról biztosította az elnököt.
Másfelől, február 10-én a Kremlben összehívott magas rangú tisztek előtt Putyin a következőt mondta: "Három-négy évvel ezelőtt a banditák nem számoltak fegyveres erőink
és biztonsági szolgálataink ütőképességének ilyen méretű fejlődésére és a társadalom konszolidációjára a terrorizmus elleni küzdelemben. Miután a nyílt ellenállásban alulmaradtak, merényletek útján próbálnak félelmet kelteni, megtörni az erőnket és a demokráciára való törekvésünket. Ki kell dolgozni a terrorhálózatok felszámolásának és a merényletek megelőzésének taktikáját."
Az elnök beszédéből az következik, hogy a terroristák alatt ő főként csecsen gerillákat és a velük együtt harcoló arab zsoldosokat érti. De akárki is áll mögöttük, az ilyen akciók akarva-akaratlanul is a rendőrség, a katonák és a biztonsági szolgálatok megerősítését váltják ki Oroszországban.
Luzskov a maga részéről már most indítványozta a törvénytelen bevándorlás hathatósabb megakadályozását az orosz fővárosban. Több figyelemmel kísérik majd a bevándorlási hivatalok munkáját, és nagyobb hatásfokkal történik majd az illegális lakosok kiutasítása – itt a moszkvai polgármester elsősorban a Kaukázusból és Közép-Ázsiából származó emberekre utalt.
Míg a hatóságok még csak megkezdték a harcot a déli volt szovjet köztársaságokból érkező törvénytelen bevándorlókkal szemben, a moszkvai ifjak némelyike
a maga módján már hozzá is fogott a "rendcsináláshoz". Aznap, mikor Moszkvában az áldozatokat temették, Szentpéterváron néhány részeg tinédzser megtámadott egy tadzsik származású férfit és két kiskorú gyermekét. A férfi súlyosan megsérült, a kislánya meghalt; testén összesen 11 késnyomot találtak. Az elkövetőknek sikerült elmenekülniük. A támadást valószínűleg előre kitervelték, és a szkinhedek vitték végbe – vagyis fiatal fasiszták. Az ő egyre növekvő aktivitásuk a robbantások másik oldala; a robbantásoké, melyeket ismeretlen terroristák követtek el, de akiket többnyire a Kaukázus és az ázsiai országok muzulmánjaival azonosítanak.
2004. 02. 13. (VIII/7)
