Egy újabb Szaddam-szoborral kevesebb. Az árnya tovább kísért Fotó: Reuters
A spanyol titkos ügynökök Bagdadtól körülbelül harminc kilométerre délre haladtak két autóban, amikor két másik gépjárm? elhajtott mellettük, és a bennük ülő fegyveresek tüzet nyitottak rájuk. A spanyolok egyik autóját ezzel lekényszerítették az útról, miközben az út mentén, egy betonfal mögül is lőni kezdtek rájuk az ott rejtőzködő támadók. A spanyolok visszalőttek, de közel húsz-harminc perces heves összecsapás után a támadók felülkerekedtek és megölték őket. A nyolc ügynökből egyet, akinek sikerült elszaladnia, egy arra haladó autós mentett meg. A szemtanúk szerint a támadók Szaddám Huszein rettegett Fedajinjának egyenruháját viselték, ugyanakkor az incidens után megjelenő helybéliek is a diktátort éltető szlogeneket kezdtek kántálni, és örömtáncot lejtettek a holttestek körül. A tudósítók szerint az emberek meg voltak győződve arról, hogy az áldozatok amerikai és izraeli titkos ügynökök voltak.
Spanyolországban az ügynökök temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánították, és bár a közvélemény a tragédia hatására még kevésbé támogatja az iraki eseményekben való részvételt, José María Aznar miniszterelnök George W. Bush számára megerősítette: országa nem hátrál ki a szövetségből. Jelenleg ezerháromszáz spanyol katona állomásozik Irak déli, lengyel felügyelet alatt álló részén, és elsősorban humanitárius, illetve az újjáépítéssel kapcsolatos feladatokat látnak el. Bár Aznar kijelentette: a kontingens maradni fog, helyzete csöppet sem könnyű. A jövő tavaszi parlamenti választásokon a miniszterelnök ugyan leköszön posztjáról, álláspontja azonban veszélyezteti saját pártja választási esélyeit. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a spanyolok 85 százaléka kifejezetten ellenzi a spanyol katonák jelenlétét Irakban, ráadásul nyilvánvaló, hogy a legtapasztaltabb Irak-szakértők elvesztésével a csapatok helyzete biztonsági szempontból most jelentősen megromlott. Az ügynökök feladata ugyanis az volt, hogy információt gyűjtsenek a közhangulatról, a tömegmegmozdulásokról és a mecsetekben elhangzott prédikációk tartalmáról, hogy az Irakban szolgáló spanyol katonákat időben tájékoztathassák esetleges szabotázsakciókról vagy támadásokról.
Ugyanazon a hétvégén Bagdadtól északra két japán diplomatát és iraki sofőrjüket érte halálos támadás, szintén egy autóból, amikor útközben megálltak élelmet venni. A két diplomata Szaddám Huszein szülővárosa, Tikrit felé tartott egy újjáépítési konferenciára. A japán közvéleményt sokkolták a halálhírek, ami valószínűleg további akadályokat gördíthet Junicsiro Koizumi miniszterelnök útja elé. Koizumi ugyan szeretne csapatokat küldeni Irakba, a végső döntést azonban az olasz katonákat ért halálos támadás miatt már így is kénytelen volt a jövő évre halasztani. A második világháború óta ez lenne az első eset, hogy Tokió katonákat küld külföldre, ám az ország alkotmánya tiltja a harcokban való részvételt, így a csapatok csak humanitárius és az újjáépítéssel kapcsolatos feladatokat látnának el.
Szintén Tikrit mellett lőttek le ismeretlen fegyveresek két dél-koreai mérnököt, további kettőt pedig súlyosan megsebesítettek. Ez az első eset, hogy Szöult emberveszteség érte Irakban. Dél-Korea eddig több száz katonai orvost és mérnököt küldött már ki Irakba, és további harminc diplomata és civil is tartózkodik ott. A támadásokra éppen akkor került sor, amikor az ország közel háromezer további katona kiküldését fontolgatta. Dél-Korea külügyminisztere ugyanakkor kijelentette: a kormány nem hátrál meg az erőszak előtt, továbbra is segítséget kíván nyújtani az ország újjáépítésében. A döntés azonban rendkívül népszerűtlen a közvélemény körében, jóllehet a háromezer fő még így is sokkal kevesebb, mint amennyit Washington eredetileg kért.
A kolumbiai áldozat az Irakban szerződéses szolgáltatásokat nyújtó egyik amerikai cég biztonsági szakértője volt, akit Bagdadtól északra lőttek agyon, szintén az autójában. Ricardo Sanchez, az amerikai haderők egyik parancsnoka szerint az ellenség taktikát váltott: a katonai célpontok megtámadása egyre nehezebbé válik, így a támadók a könnyebb "prédákat" keresik. Ugyanakkor, bár az iraki ellenállás akcióinak száma november második felében több mint 30 százalékkal csökkent, azaz napi átlagban már "csak" huszonkét összetűzésre kerül sor, ez nem jelenti azt, hogy kevesebb volt az áldozat, mivel az összecsapások egyre véresebbek. Sanchez szerint valószínűsíthető, hogy a támadók valamilyen formában kapcsolatban állnak az al-Kaidával, és a legutóbbi akcióknak nyilvánvalóan az is célja volt, hogy Amerika és szövetségesei közé éket verjenek.
2003. 12. 05. (VII/49)
