Rövid beszédében az egyházfő kiemelte, hogy a palesztin keresztények jelentős szerepet tölthetnek be "a palesztin nép jogos követeléseinek" megvalósításában. Miután a szemben álló feleket egyaránt felszólította, hogy tárgyalások útján, az ENSZ-határozatok és a békefolyamat tiszteletben tartásával keressék a békés egymás mellett élés lehetőségét, abbéli reményének is hangot adott, hogy a készülő palesztin nemzeti alkotmány minden vallási közösség számára azonos jogi védelmet fog biztosítani.
Az egyházfői intelem hangvétele illeszkedik a Vatikánnak az izraeli–palesztin konfliktust illető eddigi óvatos politikájához, amely a szemben álló felektől egyenlő távolságot tartva igyekszik nem súlyosbítani a Szentföldön élő keresztények körülményeit. A Vatikánt leginkább a palesztin katolikusok egyre csökkenő létszáma aggasztja: Betlehem keresztény lakossága például 60 százalékról 20 százalékra csökkent, amióta a város a Palesztin Hatóság kormányzása alá került. Theodore McCarrick washingtoni érsek szerint a többszörösen is kisebbségben élő, "két tűz közé szorított" palesztin keresztények súlyos veszteségeket szenvedtek el az elmúlt években. "Félő – adott hangot aggodalmának –, hogy Jézus születésének, szolgálatának és halálának földjéből egyszer múzeum lesz, élő keresztény jelenlét nélkül." (Az elmúlt években több vezető személyiség, köztük Jasszer Arafat részéről hangzott el az a kijelentés, miszerint maga Jézus is palesztin lett volna.)
A római katolikus egyház arra törekszik, hogy nyilatkozataival mindkét fél érdekeit szem előtt tartsa, s hogy egyformán ítélje el mindkét oldali erőszakot – derül ki a New York-i székhely? Rágalmazásellenes Liga (ADL) tavalyi, az egyes egyházaknak az izraeli–palesztin konfliktushoz való viszonyulását tárgyaló tanulmányából. Az elemzés szerint a Vatikán ezzel a középutat választotta az evangéliumi protestáns közösségek meghatározóan Izrael-párti állásfoglalásával, valamint a hagyományos protestáns egyházak markánsan palesztinbarát megközelítésével szemben. Ez persze nem zár ki éles véleménykülönbségeket a katolicizmuson belül; egyes főpapok ugyanis határozottan Izrael-ellenes véleményüknek adnak hangot. Köztük Michel Sabbah, Jeruzsálem latin pátriárkája a zsidó állam "agresszív, megszálló politikája" ellen érvelők egyik fő szószólója a katolikus világban. A kérdés amerikai egyházi vezetők között is megosztást hozott: Joseph A. Fiorenza, Houston püspöke, az Amerikai Katolikus Püspökkari Konferencia volt elnöke "a palesztin haza folyamatos megszállásáról" írt levelet a pátriárkának, míg Bernard Law, a tisztségéről az elmúlt év decemberében lemondott bostoni érsek határozottan kiállt az iszlám terrorizmussal szemben – áll az ADL 2002-ben készült tanulmányában. Az összeállítás szerint a tradicionális protestáns – a református, evangélikus, episzkopális és metodista – egyházak körében viszont általános Izrael-ellenesség a jellemző. Ezek ugyanis nagy múltra visszatekintő missziós és karitatív kapcsolatokat ápolnak szentföldi testvéregyházaikkal, melyek püspökeinek többsége maga is palesztin. Így amerikai egyházi vezetők szinte kizárólag rájuk hagyatkoznak az intifádát illető kérdésekben. "Ahogy az izraeli–palesztin konfliktus elmérgesedett, a zsidóság és a keresztény vezetők közé válaszfal emelkedett, amely lehetetlenné tette a hatékony kommunikációt" – írja Eugene Korn, az ADL vallásközi ügyekkel megbízott igazgatója.
2003. 11. 14. (VII/46)
